Nem szeret az ágyunkba bújni. Mikor megszületetett, én nem szerettem volna, ha odaszokik, inkább én mentem mindig, később már nem is akart jönni. Most sem jönne át, hogy több mint két hete beteg, és álmatlanul, nyugtalanul forglódik éjszakánként, és hiába próbálkozom, nem tudom visszaaltatni. Amikor azonban végső ötlettől vezérelve megkérdeztem tőle, cseréljük-e le az ő paplanját anya dunyhájára, felcsillanó szemmel és elégedett mosollyal mondta, hogy az jó lenne. Így a nagymamámtól örökölt pehelydunyha, ami alá annyira nagyon jól be lehet vackolni, most Julit melegíti-gyógyítja. És alszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése