hogy még a nyáron nagyon megtetszett a Möbius-stóla meg az Almás pite, és azt találtam gondolni, nekem ez így együtt jó lesz. Némi variálással így is lett. A felénél világossá vált számomra, nekem ez túl bő (merthogy miért fogadtam volna szót a bölcs tanácsnak, hogy próbahorgolással indítsak?), és a csavarintás se vesz majd fel annyit, amivel le ne csúszna a bokámig, de lebontani nem akartam. Aztán csak horgoltam és horgoltam egészen addig, míg a rá szánt fonalam az utolsó centiig el nem fogyott (sok fonál, nagyon "ette" - vagy csak nekem kell megszoknom, máshogy fogy, mint a hímzőfonal -, és simán elbírt volna még néhány kallódó gombócot), végül pedig, hogy használni is tudjam, csavarintottam még egyet, egy szerintem rózsát, így született meg az én rózsás-Möbius-stólám.
Kétszer tudom a nyakamba tekerni, ha sál, vagy a rózsát balra vállra vetősen, ha kendő. Minden nagyképűség nélkül, szerintem, rajtam jobban mutat, mint a padon, talán egyszer azt is megmutatom.
Barka, Almáspite