Varródoboz újra

"Szőrén-szálán elveszett,

lába kelt a tűnek,

cérnát, hogyha varrni kell,

most már mibe fűznek?
Tűvé tette a szobát,

egész áldott este.

Sírt a kislány,

a tűt hiába kereste.
Lába mégse kelhetett,

el senkise vitte,

meglelném,

ha valaki keresni segítne..."

(Kányádi Sándor)

Két napja megtudtam, hogy egy régi osztálytársam-barátom lagzijába vagyunk hivatalosak holnap. Nem aza mindennapos barátféleség van köztünk, hanem az olyan tipusú, hogy időnként felbukkanunk egymás életében ovis korunktól kezdve. Sok kedves emlék köt hozzá, például sose fogom elfelejteni, hogy Juli születése után, mikor már hazaengedtek a kórházból, beállított egy fazék forró levessel. Nem is tudom megfogalmazni, milyen jól esett a gondoskodása. De ez csak egy a sokból. És ha már ilyen bütykölős fából faragtak, szeretnék neki olyan nászajándékot adni, amit magam készítettem. Rögtön törni keztem a fejem, mivel is készülnék el, de mivel új hímzésre már kevés volt az idő nekem, hát ezt vettem elő, amit nemrég készítettem. Úgyis csak várta a sorsát a könyvek tetején. Varródobozt kap amolyan Zsófi-módra, minden szükséges kellékkel berendezve-telepakolva, remélem, örülnek majd neki. Ez végülis még egy felszerelt házban is elkél.


Mivel elég pánikszerűen álltam neki, csak meglévő tartalékaim használtam. Így fordulhatott elő, hogy a doboztető zsinórja most legalábbis egy mérges darázsra emlékeztet engem, de nincs mese, így marad. Csak zölddel komor volt, csak sárgával kevés, így lett darázzsá...

Blackbird Desings: Live Each Season
40 ct Zweigart Newcastle Natural
WDW és TGA fonalakkal

PIF ajándék Marcsinak

"Adok neked valamit, de okvetlen hazavidd,

adok neked valamit, de okvetlen hazavidd...

...Aztán vidd el ezt, meg azt,csak ezt meg azt, nem amazt!"

(Barak László)

Végre elkészültem a tavaly beígért PIF ajándékommal Marcsinak. Az egy éves határidőt azonban nem tudtam tartani. Meg is beszéltük, duplázunk, és toldjuk újabb 365 nappal. Mivel én akkor már belefogtam, már nem tettem félre. Mostanában úgyis kevés időm jut a kézimunkázásra, így mikor volt időm, inkább befejeztem.

Nagyon tetszenek a hagyományosan piros-fehér színű francia (stílusú) minták. Mivel Marcsinak készítettem ajándékot, igyekeztem neki tetsző színeket választani, a pirosat rózsaszínre és annak árnyalataira cseréltem le, hisz mint sokan tudjuk, a rózsaszínt kedveli, ha hímzésről van szó. De azt is tudjuk, nemcsak a rózsaszín szerelmese, hanem a dobozoké is, hát üsse kő, doboz is lett, bizony-bizony rózsaszín!:D És hogy ne felejtse, hogy tőlem kapta, hát varródoboz, mert arra azért minden nőnek és spulninak szüksége lehet. A doboztető belső oldala tűpárnaként tehet jó szolgálatot, az elválasztó betétre pedig minden fontos rápakolható.

A doboz tetején lévő hímzés alapvetően két minta kombinációja, meg mindenféle bohóckodás, itt-ott, ami csak úgy jött. Emma R centije nagyon megtetszett, így az ő munkája az egyik inspirálóm. A minta felső részéhez pedig Chrystelle tervezését használtam.

Kedves Marcsi! Használd egészséggel! Örülök, ha jól sikerült a meglepetés!

Les creations de Chrystelle (Coté Couture) és Emma R nyomán

40 ct Zweigart Newcastle Natural

CC, DMC és Szentpyr fonalakkal

Varródoboz újra

"Kip-kop, zene az élet, muzsika,láng ég a fákon, a bokor zöld oltár.

Mostan miséznek a kis madarak,és a szobákban is ezer titok vár.

Dal zeng, ha megütöm a képet, asztalt,zenél az élet, a cipőm, az aszfalt.

Most mint a léggömb, szállani szeretnék.

Mily csiklandó és édes és ravasza zöldbe bújni s enni a cseresznyét.

Cseresznyepiros, zöldarany tavasz."
(Kosztolányi Dezső)

Egy újabb varródobozt készítettem. Ezúttal ajándékba.

35 ct-os Zweigart Edinburgh Cream, TGA és WDW fonalakkal
Corinne Rigaudeau: Le temps des cerises (Tralala Collection)

Közben sajnos pórul jártam, mert mikor a hímzés elkészültével ki szerettem volna gőzölni az anyagot, a bordó szín rögtön nekiindult. Pedig mindig gőzölöm! Így egy részét vissza kellett fejtenem, és még egyszer nekiugrottam. Néhány helyen azonban úgy meghagytam. A végeredmény azért tetszik, és újdonsült gazdájának is örömet okozott.

(Ha szeretnél készíteni magadnak varródobozt, nézd meg az előző bejegyzésem, hátha segítségedre van.)

Így csinálom: varródoboz

Lemérem a doboz alját, és a hobbiboltokban kapható falapot levágom a kívánt méretre. (Egyszerűen snitzerrel is megy.) Rögtön 2 egyforma darabot vágok.

Bejelölöm a lyukak helyét. Ezt úgy a legegyszerűbb, ha egy négyzethálót rajzolok a falapra, a vonalak érintkezési pontjánál fúrunk majd. A fúrásnál én itt apu segítségét kértem.

Ha kifúrtuk, leradírozom, és kicsit átdörzsölöm smirglivel, hogy sima felületet kapjak.

Barkácsboltokban kapható tiplirúdon (1 m-es kiszerelésben árulják, én 6 mm-eset vettem) 5 cm-enként vonalakat húzok, majd a jelöléseknél felfűrészelem (na jó, javítok: apu felfűrészeli). A kapott darabok végeit smirglivel átdörzsölöm.

Az 5 cm-es tiplidarabokat beragasztom a lyukakba. Én parkettához használatos nut ragasztóval csináltam, de azért, mert ez volt itthon. Bármilyen fát is ragasztó anyag alkalmas lehet a célra. (Érdemes lehet esetleg ragasztás előtt lefesteni az alapot és a rudakat, hogy később egyenletes színű legyen mindenhol.)

Az összes a helyére került.

Mivel a ragasztó kicsit "meghúzza" az alapot, ezért az egész alját bekenem, és a másik falapot ráragasztom az aljára.

Csipeszekkel összeszorítom.

Ha elkészült, mehet a helyére. A lényegi része kész a varródoboznak, most már csak a díszítés következik.

A dobozt a kívánt színre kell festeni. Mialatt szárad, el lehet készíteni a többi díszítő és funkcionális részét.

A doboz elválasztó betéte egy pinkeep hímzés nélkül. Ha szeretnél rá fogantyút is készíteni, érdemes a két félben lévő pinkeepdarabba benyomni a kapcsokat/eleyeteket, mert elég vastag a kész pinkeep betét, és nem biztos, hogy átfogja. Így ugyan duplán használsz belőle, de megéri, mert egyben is marad. Ha bent van a kapocs, akkor már össze lehet állítani a pinkeepet. A zsinórt az alján egyszerűen megcsomóztam, majd kicsit beragasztóztam, hogy nem bomoljon ki és ne induljon foszlásnak később a használat során.

A doboz teteje, és a fedél belső tűpárnája szintén egy-egy fél pinkeep. (Ha még ilyet nem készítettél, klikk: ide.) A tűpárnához legalább duplán veszem a flízt, hogy meglegyen a "párnája". Miután beragasztottam, azután teszem rá a díszítő zsinórt/szalagot, csak egyszerűen ráragasztva. Érdemes nem sarkoknál kezdeni a szalag ráhelyezését, mert akkor minden saroknál szép ívesen fut majd (én ezt saját káromon megtanultam).

Ha valaki kedvet kapott, jó munkát kívánok hozzá!