Mári nem tanult meg még rendesen aludni. Lassan másfél éves, és csak egyszer aludt át egy éjszakát végig. Persze, én is ludas vagyok a dologban, nem volt meg még az a bizonyos néhány napos átszoktatós bömbölős éjszakás szeánszunk. (Bár Julival nem volt olyan. Neki ment ez magától két hónap után.) Néhányszor elmélázgattam már arról, hogy mostmártényleg, de aztán mindig közbejött egy betegség, utána meg nem volt kedvem, és maradt minden a régiben. De az az érdekes, ha véletlenül jobban alszik a szokásosnál, egész biztos, hogy virrasztok Julival. Mintha egy "ne hagyd aludni anyát!" egyezség lenne köztük, amit minden körülmények között tartani kell. Tartják is rendesen.
Ez most nem panaszkodásból íródott, csupán tényrögzítésként, ha esetleg elfelejteném, hogy ilyen is volt. Bár annak kicsi az esélye, mert vésődik, vésődik jó mélyre... :D
4 megjegyzés:
Juj, engem ezzel vallatni lehetne... :D
Sajnálom...nekem nagy szerencsém volt a négy csajjal.De tudom miről beszélsz, Emma kicsit huncutkodott az elején kb 1/2 év,(és akkor is enni és enni és enni...)
gyűjteni, gyűjteni a szép emlékeket!;)
TÉNYLEG NEM panaszkodásból íródott, csak kikívánkozott. Julival nem volt ilyen, Márival van, valahogy így van meg az egyensúly. Ahogy abban is hiszek, hogy kinek-kinek annyi alvásigénye van, amennyi ideje van rá.:D
Rita, hát gyűlnek szerencsére:)
Megjegyzés küldése