A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tavasz. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. április 27., hétfő

Szevasz tavasz:)

Időközben ez a manó is elkészült...


Itt a tavasz, tralala, virágzik az orgona! - énekli Juli egyik mesekönyvében Dorottya, a dongólány. Erről a képről nekem ez jutott eszembe..., hisz minden benne van;)

35 ct-os Edinburgh, TGA és WDW fonalakkal
Corinne Rigaudeau: Lutin d'été (Tralala Collection)

2009. január 29., csütörtök

Tavaszváró- guirlande de poules

"Kot-kot-kot-kot-kotkodács,
Minden napra egy tojás..."



Jó, tudom, még messze van a tavasz, a húsvét meg pláne, de jó volt ebben a szomorú szürke ködben valami pirosat hímezni. Jó ajándék lesz egyszer, azt hiszem, a "minden piros-fehér-fekete a konyhámban" nagynénémnek (persze, nem ez a neve:), csak így könnyen jellemzem;)). De még nem tudom, milyen lesz a végső formája...
32 countos Belfast anyag, WDW és DMC fonalakkal.

2008. október 17., péntek

Variációk egy témára I.: Pixie For All Seasons-Spring (Bent Creek)


Nagyon tetszenek Bent Creek elnagyolt, otromba, mégis bájos alkotásai. Ez igaz arra a négy kedves évszaktündérre is, ami már régóta ott lapult a szekrényben arra várva, hogy egyszer elkészítem őket Juli ágya fölé. Nagy öröm volt dolgozni a TGA fonalakkal, hiszen ezek a kézzel festett szépségek meglepetéseket tartogatnak a hímzés során. Kicsit még hozzá is tettem, gyöngyökkel díszítettem a képeket. Ezek a kis csillogó pontok a képen szerintem tündériessé teszik, talán még kicsit finomítják is e "vázlatos" alakokat. Azt az érzést keltik bennem, mintha ebben a pillanatban toppannának be közénk szikrázó pici színes csillagokat szórva.

De a sorozat elkészítése több tanulsággal is szolgált számomra. Az egyik, hogy nagyon nehéz volt a keretválasztás, ugyanis szívem szerint mindegyik tündérkéhez más-más keretet választottam volna. Valahogy mindig volt egy tündér, ami színével kilógott a sorból. Mivel olyat, amire vágytam (durván megmunkált pácolt fa) nem találtam, maradt egy köztes megoldás. Ráadásul én szeretem a paszpartuzást, szerintem kiemeli a kép szépségét, itt el kellett hagyni, mert túl "nagyra nőttek volna a falon".

Sajnos a keretező elkövetett egy szerintem durva hibát: az anyagon óhatatlanul átütöttek néhány helyen azok a szálak, amelyeket egy-egy öltéshez meg kellett húzni (varázspálca varázsíve). Mivel nem csomózok, ha csak egy-egy apró öltés volt, hát folyamatosan varrtam (jobb ötlet?), és bizony, ez átüt. Talán, ha a keretező tett volna alá egy plussz anyag/papírbetétet?, vagy sötétebb alapra feszítette volna? Most már mindegy, egy időre így maradnak. Azért szeretem ám őket Juli ágya felett látni, és ami fontos, ő is roppant elégedett volt a képeivel. :)

Íme a tavasztündér: