Felnőttünk. Nem akkor történt, mikor dolgozni kezdtünk, betöltöttünk egy bizonyos kort vagy mikor a lányaink megszülettek, hanem most...

Az mindenesetre nagyon jó, hogy megtörni látszik az a bizonyos jég, amit én annyira szerettem volna, hogy megtörjön, sőt, határozottan állíthatom meg is tört, igaz, még feltételhez kötötten (és persze ez még nagyon messze van):

Zs:- Olyan nagy már, ugye?-kérdezem az ölemben alvó Márival. - Azért milyen jó lenne babázni még egyszer.

G:- Ha olyan lakásba költözünk egyszer, hogy elférnek hárman, hát legyenek hárman...

Néhány hete lottózunk (ez túlzás, időnként veszünk, például, ha nem felejtjük el). Gábor lelkesen azt mondta, ha nyerünk, nem kell még szeptemberben visszamennem dolgozni. (Egyébként nagyon bírom benne, hogy elhiszi, hogy nyerni is fogunk. Én szkeptikus vagyok a nyerési esélyeinket tekintve.) Meg aztán jelen helyzet szerint előbb-utóbb költöznünk is kell. (Vettem hatos lottót is, ha már egyszer, nem igaz? Ott is csak ötöt ikszeltem be.:D Mondja is a boltos fiú: ha hattal próbálkoznék, több esélyem lenne a nyerésre. Én vigyorogva, na Csabi, milyen iagazd van, így valóban nem lesz házunk.) Ezen a héten lett is egy kettesünk. Ugyan sem a munka-, sem a házprojektet nem segíti a nyeremény, de azért elégedettek voltunk vele mindketten. Úgy sejtem, ezzel ki is merül a rutintalanok szerencséje, pedig most csakazértisalapon az egész nyereményt (ezer pénz) szerencsejátékra fogom költeni. Mert csakazértis.

Tudod, van az a bizonyos perc minden este, amikor először leülsz úgy igazán, csak úgy, amolyan semmiresemgondolósan, és nagyon jól esik még a legjobb nap után is. Na, ez akkor van.

G: -Nem csinálsz egy kis gyümölcs salátát?

Zs: -Most? (Ez jelentené, hogy ne kelljen most. De nem jelenti.;))

G: - Hát csak láttam, van itthon hozzávaló... (Szóval már meg is nézte.:D)

Zs:- (Gyenge próbálkozás a lebeszélésre.) De alig 2 órája ettél 5 és fél tojásból (az egyik ikres volt) lecsót három zsemlével (!!!)... Nem lehetsz éhes.

G: -Hát csak úgy ennék egy kis nasit... De ha fáradt vagy, nem kell, értem ééééééén...

Na igen. Szóval ez az a perc este fél 10 után, mikor miközben a nasizni vágyó elmegy fürdeni, te kimész a konyhába gyümölcs salátát készíteni, hogy ő elégedett legyen, és érezhesse, hogy bizony a szerelem még mindig régi lángon ég. Hát így élünk.

Teljesen béna vagyok, ami a horgolást illeti. Valahogy nekem nem elég, ha a neten látom. És bosszankodom. Gábor szerint egyszerűen türelmetlen vagyok, azért nem sikerül. Mára odáig jutottunk, hogy odaült a gép elé, benyomtuk a jutubot, és leült a gép előtt horgolni, hogy megtanuljon, majd megtanítson. Neki egyelőre jobban megy, mint nekem.