Újrajátszós

Még a nyáron hímeztem ki ezt a kis mintát, de eddig valahogy nem találtam meg a helyét. Most végre eljött az ideje. Ha már előkerült a varrógép, gyorsan készült egy albumra való borító is.

2009. áll rajta, mert ekkor készült, és 2009-es képeket rejt magában.

Blackbird Design's: Thank you, Sarah Tobias

(Flowers for Sarah Needle Case, Flower Vase)

40 ct Zweigart Newcastle Cream, CC és WDW fonalak

Hogy hívnak?
Márika. -válaszolja.

Olyan jól, de olyan jól beszél. Rengeteget. Állandóan ismétel. Mondókával, dalokkal próbálkozik. Több dalból sorokat "énekel". Persze, nem tisztán, de számunkra teljesen érthetően. Mindig meglep. Pedig még olyan picurka.

Egyre inkább látható nála, hogy közösségi lények vagyunk. Akármibe fogunk bele, már jön és mondja: "Máriis, Máriis, Máriis"... (értsd: itt vagyok; ne felejts el; ne hagyj ki; részt akarok venni abban, amiben ti:)).

Lelkesen bilizik. A szobatisztaságtól ugyan messze van (nem is várom el tőle:)), de rendeltetészerűen használja minden nap. Azt hiszem, Juli hatására van ez. Mivel "Juliimádat" van, mindent utánoz. Ha Julinak kell mennie, rögtön kiabálja: "Bibi, bibi Máriis"... És bizony, máris kapja. És próbálkozik.

Nagyon szereti a testrészeit mutogatni, megnevezni, irtó jó mulatság számára. Már egész sokat tud, és lelkesen mutogatja az éppen elékerülő alanyokon.

És panaszkodik, árulkodósan. Ha valami baja történik (pl. elvesznek előle ceruzát, elveszik előle a gyurmát stb.), és Juli az okozója, jön, és mondja: Juli, Juli, és húz, nézzem meg, micsoda nagy a baj. És ha már panaszkodás, jön gyógypuszit kérni, ha megütötte magát. Szóval már igazi nagylány. Vagy valami hasonló.

Juli ma délutáni játszós-beszélgetős percekben ezt mondta: A Márk barátom. Az oviban. Ő aranyos kisfiú. És mindezt olyan csodaédes örömmel az arcán és csillogással a szemében, amit annyira imádok látni rajta.

Persze, barátságról még szó sincs, józan anyai ésszel azt gondolom, lehet, hogy játszottak már együtt vagy beszélgettek, de talán kezd könyebb lenni neki ez a szocializációsdi. Neki nehezen megy a beilleszkedés. Bár már szívesen megy oviba, ez is eredmény, de többnyire az óvó nénik mellett sertepertél. Azt hiszem, még mindig inkább a szemlélődő-befogadó fázisban van, legalábbis a szabad játék idején. Igazából sosem értem, ha a felnőttek azt kérdezik tőle, sok barátod van? ki a barátod?, stb. ez közel áll azokhoz az értelmes kérdésekhez, hogy jól megy a suli?, tetszik a suli?, jó tanuló vagy? stb... szóval miért is kell ilyeneket kérdezni? Csak azért, hogy szóljunk hozzá? Akkor nem lenne jobb inkább, hogy van-e kedvenc meséd, mivel szeretsz játszani? Miért a frusztráló kérdések az elsők? Mintha olyan egyszerű lenne barátot találni az embernek. Ez sem gyerekként, sem felnőttként nem könnyű. Sőt, azt gondolom, ha valaki talál, az szerencsés, mert nem jut mindenkinek. Meg kell becsülni, örülni kell neki, mert lehet, hogy nincs napi kapcsolat, és akármilyen messze is sodorja az élet, mégis biztos pont marad. Valahogy ott van és kész, a zsigerekben is, hogy aztán egy találkozás során ott folytassuk, ahol korábban minden abbamaradt.

varrogatós

Az elmúlt másfél hétben félretettem a hímzőtűt, Juli jelmezét varrom a farsangi mulatságra. Én lepődtem meg a legjobban, hogy nem valami rózsaszín tündér-hercegnő-királykisasszony jelmezt gondolt ki magának. Epernek szeretett volna öltözni, elég hamar kiegyeztünk egy eperbokorban, hiszen ebben legalább tud majd mozogni, táncolni... Nem tudom, kinek, milyen egy eperbokor, nekem ilyen. Vagy legalábbis hasonló.

Úgy kezdtük, hogy a ruhához régi lepedőt és harisnyát festettünk, majd szabtunk ruhát is, epret is, az eprek tömésénél nagyon sokat segített:)... azóta pepecselek vele, ha van egy kis időm. Gyakorlott varróknak egy ilyen biztos pikk-pakk megvan, én azért szöszmötölök vele rendesen, de mire kell, kész lesz. Készült még egy mamusz is (több-kevesebb sikerrel), meg persze a pólója ujján is eprek és levelek nőnek ki majd. Szerintem helyes eper lesz.

A kalap az ő kérése volt, mindig meglepődöm, milyen csajosan gondolkodnak. És mióta az kész van, Mári teljesen odavan érte. Már az epreket is ide-oda hurcolászta a lakásban, de a kalap elvarázsolja. Ha rajta van, vonul a tükör elé nézegetni magát még akkor is, ha éppen alig lát a náthától.:)

PIF ajándék Marcsinak

"Adok neked valamit, de okvetlen hazavidd,

adok neked valamit, de okvetlen hazavidd...

...Aztán vidd el ezt, meg azt,csak ezt meg azt, nem amazt!"

(Barak László)

Végre elkészültem a tavaly beígért PIF ajándékommal Marcsinak. Az egy éves határidőt azonban nem tudtam tartani. Meg is beszéltük, duplázunk, és toldjuk újabb 365 nappal. Mivel én akkor már belefogtam, már nem tettem félre. Mostanában úgyis kevés időm jut a kézimunkázásra, így mikor volt időm, inkább befejeztem.

Nagyon tetszenek a hagyományosan piros-fehér színű francia (stílusú) minták. Mivel Marcsinak készítettem ajándékot, igyekeztem neki tetsző színeket választani, a pirosat rózsaszínre és annak árnyalataira cseréltem le, hisz mint sokan tudjuk, a rózsaszínt kedveli, ha hímzésről van szó. De azt is tudjuk, nemcsak a rózsaszín szerelmese, hanem a dobozoké is, hát üsse kő, doboz is lett, bizony-bizony rózsaszín!:D És hogy ne felejtse, hogy tőlem kapta, hát varródoboz, mert arra azért minden nőnek és spulninak szüksége lehet. A doboztető belső oldala tűpárnaként tehet jó szolgálatot, az elválasztó betétre pedig minden fontos rápakolható.

A doboz tetején lévő hímzés alapvetően két minta kombinációja, meg mindenféle bohóckodás, itt-ott, ami csak úgy jött. Emma R centije nagyon megtetszett, így az ő munkája az egyik inspirálóm. A minta felső részéhez pedig Chrystelle tervezését használtam.

Kedves Marcsi! Használd egészséggel! Örülök, ha jól sikerült a meglepetés!

Les creations de Chrystelle (Coté Couture) és Emma R nyomán

40 ct Zweigart Newcastle Natural

CC, DMC és Szentpyr fonalakkal

Hóembernek se keze, se lába...

...hóembernek kicsi szeme szén,

lustán pislant, fadugó az orra,

vásott kannát visel a fején.

With thy Needle & Thread - Woodland Frosty

35 ct Zweigart Edinburgh, CC és WDW fonalakkal

Mártinál nagy kedvet kaptam ezekhez a suta, lógó orrú hóemberekhez. Hát eszkábáltam sebtiben kettőt is, de most valóban csak eszkábáltam. Juli meg élvezettel tömködte ki őket. Csak az enyémeknek fázott a fülük, így kaptak csálé kalapot rá. ;)