Ha már ovi, az is érdekes, hogyan változott az elnevezésem. Régen anya, anyi és anyaka voltam. Én anyának hívom magam, Juli meg magától nevezett el a kettő másiknak. Ma is szeretem, ha így hív. Miután elkezdett oviba járni, hangos vonyítással kísért anyuciiiii lettem. Bevalom, első alkalommal szinte a hideg futkosott a hátamon. (Rugalmatlan vagyok, tudom. Azt hiszem a megszólítás mellet az is zavart, hogy számunkra idegen emberek döntötttek az én nevemről, holott a korábbit, amiről a lányom döntött, szerettem és tiszteltem.) S bár tisztáztam az óvónőkkel (akik beiratkozáskor direkt megkérdezték, hogyan szólítjuk egymást, hogy ők se térjenek el tőle- így utólag felteszem a kérdést, minek? ), hogy ezt azért tényleg ne, mert lehet, hogy hisztérika vagyok, de nem bírom, már megmaradt. És hogy mennyire, Mári is ebből formálta meg a sajátos elnevezéseim: számára anya, anyaci, anyacika/anyacóka és anyaja/anyája (=Mári anyja) lettem. A nyafogásom meg elpárolgott, mert milyen jó, hogy így neki is maradt még lehetősége arra, hogy elnevezzen úgy, ahogy neki jó.
Valmelyik este Gáborra mondta, hogy apaci, Juli meg hasát fogta a nevetéstől, hogy hát ilyen nincs, ez meg micsoda szöveg. Mondtuk neki, ha Mári így szeretné van és kész.:)
4 megjegyzés:
de jó, hogy ilyen sokat írsz mostanában!
Én az "anyuka" megszólítástól kapok sikítófrászt, ha idegen emberek mondják nekem. (Pl. orvosi rendelőben, "anyuka, tegye fel a gyereket az asztalra!")
Lidércke, szerintem az más, hiszen az egy kényszerűségből adódó megszólítási forma, sokszor ha szeretnék, se tudják az anya nevét. Ez itt más, hiszen maguktól választottak a lehetőségek közül.
de jó, hogy ezt írtad, már azt hittem csak én vagyok ilyen...
nálunk én anya vagyok, Balázsnak ez volt az első szava, mindig is így hívott, de ősz óta hogy ovis lett és hallja a sok gyerektől, hogy anyucika, meg anyukám, ő is szokta nekem mondani néha, az első "anyuci" hallatán engem is kivert a víz, hogy na ne! de ezek nála kizárólag az oviban fordulnak elő, itthon soha
Én édesanyámat mindig "anyu"nak szólítottam, nem is ment másképp, meg így szerette, szerettem.
Én is szeretnék anya maradni és nem elanyucikásodni véglegesen. Ráadásul nekem ugye 2 fiam van, egy fiú szájából számomra abszolút furcsán hangzik ez a szó: anyucika.
Persze lehet csak velem van baj mégis.:o)
Megjegyzés küldése