
Még nyáron készült ez az az ajándék, amiről több szempontból sem gondoltam volna, hogy én adni fogom. Dohányzás ellenes vagyok a javából, sőt, ha fokozható annál is jobban, tehát a hamutál ellenkezik minden porcikámmal. De nem is nekem készült, apu lett 60 éves, és olyat szerettem volna, ami csak neki szól, és amiről úgy gondoltam, illik hozzá. Nem hajlik a szép szóra, folyton mérgezi magát, minden egyes szállal, és ez már csak így lesz, tudom, hiába utálom. Mindketten szeretünk antikvitásokban járkálni, nézelődni, esetleg turkálni, ahogy mi hívjuk, és amikor megláttam ezt a több mint száz éves, kissé viharvert réz hamutálat, azt gondoltam, ez lesz a jó ajándék, szétszedem, majd az alján két üveg között megtöltöm hímzéssel. És itt jön a másik dolog, ami meglepetést okozott. Alapvetően nem ez a mintavilág tetszik nekem, sőt... de sokáig keresgéltem, mi tetszene középre téve, végül ezt a számomra geil és giccsbe hajló virág csokrot választottam, mert egyszerűen szerintem passzolnak egymáshoz, és valahogy így készen apuhoz is.
(Azóta közben megtaláltam a tökéletes mintát, de ez már így marad.:))
a minta a nagymamám egy régi német kézimunka könyvéből való,kissé megvariálva
(Alles über Handarbeiten -ezzel a címmel sok mindneki egyetért errefelé, igaz?)
36 ct des Filles et une Aiguille- Naturale
DMC, WDW és Nina fonalakkal
És amitől még egy kicsit más, mint a korábbiak.
Ritkán hímzek miniben, de most ezt választottam. Mivel azonban ilyenkor nagyon egybefolynak az ikszeim (mindig ez a bajom vele, tudom, másé is olyan, az összhatás pedig mégis mindig szép), most egyszerűen csak feleket öltöttem, gobelinszerűen. Szerintem így is mutatós lett.
És igen, egy alapos szidolozás ráférne a rézre, de ez már a szülinapos papa dolga, ahogy a csajok nevezték tegnap...