Mári szerintem szépen és kifejezetten sokat beszél a korához képest, mégis van néhány édes mellémondás, amihez ragaszkodik. És mielőtt elfelejteném, mert néhánnyal már így jártam, lejegyzem:
mamoj: majom
kövics: kavics (Julinál ez kőke volt:))
tapucs: papucs
kanalt: kanalat
virázs: zsiráf
oroflánt: elefánt (sokáig mindne nagy testű állat oroszlán volt nála)
passzan: szappan
Mostanában már tényleg be nem áll a szája, korábban is így éreztem, talán csak annyi változott, ha nem beszél, megállás nélkül énekel, mondókázik, ami eszébe jut.
Plüss játék és alvós rongyi helyett meg egy mokkás kanálhoz és egy játék pohárhoz ragaszkodik, ezt cipeljük magunkkal mindenfelé, még bizony az ágyba is sokszor, ráadásként van egy rózsaszín plüss babaruha is, amit kizárólag sapkaként szeret hordani. Ez utóbbi felvéve elég vicces, sokak számára hibbantnak tűnhetek így vonulva vele...
Szépen halad a szobatisztaság felé is, reggeltől nincs rajta pelus addig, míg el nem indulunk valahova, ill. ha gyalog megyünk, már nem adok rá. Néha már autóztunk is nélküle, de azért olyankor még történhet baleset, hiszen tartani még nem tudja, csak szól, ha jön. A szűkítőn vagy a WC-n jobban szeret üldögélni, mint a bilin, csak az utóbbit egyedül is tudja használni. Kint van, sokszor nem is szól, csak ráül, én meg később látom, megint került bele valami. Persze sokszor hozza is, szereti együtt velem kiönteni. A napközbeni mászkálások nem siettetik a dolgot, de mivel nincs kert, muszáj kimozdulni a lakásból. Persze ráérünk vele, igazából csak látom, hogy őt zavarja már sokszor, mondja, hogy kell (mindig kakit mond, akármi jön), és ideges lesz, hogy vegyük már le a pelust, legtöbbször már attól is, hogy rá szeretném adni. A fűbe pisilést élete extra kalandjának tekinti, sokszor a lakásban is ezt kéri: "Pisiljünk fűbe!" Ma volt az első pelusmentes napunk az esti fürdésig bezáróan, napközbeni alvást (!) is beleértve, és minden a vécébe ment. Szóval azért alakul a dolog.
Az ovis kirándulás jól sikerült, vittünk karikára vágott répákat, és vettünk egy adag vadasparki tápot, amiket a kecskék és az őzek Juli legnagyobb megelégedésére jóízűen megettek; a gyerekek a sok séta és állatnézegetés során ugyan alaposan elfáradtak, uzsonna után mégis maradt még bennük annyi szusz, hogy a fiúk üldözőbe vegyék a lányokat, majd a lányok legalább olyan harciasan a vásárfiaként kapott madaras sípjaikkal a szájunkban rohanva támadást indítottak a fiúk ellen, hogy kisípolják őket a világból, aminek nagy bújócskázás lett a vége. Fél hét, és Juli már alszik. Elfáradt. 
