Persze az igazán szép, ha saját magunk fűzzük össze alapokat és vágjuk méretre a borítót, hiszen akkor valóban ízig-vérig a mi munkánk, de most az egyszerűsített verziót látjátok majd.
Most hímzett anyagom nincsen, ezért csak egyszerű textillel kötök, de az elv ugyanaz. Adott egy hétköznapi notesz.
Kinyitom, késsel az előzék alá nyúlok, és szépen lefejtem.
Miután megvan, a füzetet kiemelem, és lehámozom a külső borítást is.
Általában darabokra esik a füzet, de ez még jó is, hiszen, ha textillel vonjuk be, annak más az anyag vastagsága, mint a borításhoz használt papíroknak, így a borító darabjai közti arányokon is változtatni kell majd.
Ha ezt is lefejtettem, a füzetrészen lévő előzéket késsel, snitzerrel vagy egyszerűen kézzel leszedem. Ezt azért teszem, mert a "darabolás" közben ez az előzék már gyűrötté válik, és amúgy is, másikat szeretnék a helyére tenni. Szépen előkészítem.
Kiválasztom azt a papírt, ami az új előzék lesz (most: barna), leszabom a kellő méretre. Kétszer akkora legyen, mint a füzet oldala. Ezt félbehajtom, ez lesz az új előzék. Természetesen kettőt vágok le, hiszen a notesz elejére és végére is kell.
Ha ez is megvan, kétoldalú ragasztóval beborítom a borító külső részét. Itt van egy fontos dolog, mielőtt ezt megteszem: a két előzéket és a füzetet bele kell próbálni a borítóba. Ez azért lényeges, mert kell, hogy a füzet borítója majd kilógjon néhány milliméterrel, mint minden kemény fedeles könyv esetében, a végén így lesz szép a kötés. Ha túl passzentos, akkor a gerinc és a két borítólap közti távolságot kicsit megnövelem. Erre szinte minden esetben szükség van. Nem is nagy munka, hiszen a borító a "darabolás" közben sokszor meglazul, akár szét is jön. Nem kell megerősítened, hiszen a kétoldalú ragasztó fogja majd a textillel együtt.
Logikus az a sorrend is, hogy először előkészítitek a könyvtestet (lentebb mutatom), majd miután megvan, jöhet a borítóval való játszadozás. Talán segítség is ez, hiszen, hogy szépen ráboruljon a fedél, és kicsit túllógjon, egyszerűbb már a kész belső résszel nézegetni, illesztgetni.
Miért is kétoldalú? Lehet, hogy nem a legigényesebb megoldás, de könnyen szétszedhető, korrigálható, ha nem tetszik a végeredmény, ráadásul mivel textilt, hímzést használok, nem mindegy, foltot hagy-e a ragasztó az anyagon. Nekem, laikusnak, ez bevált.
A kétoldalút a borító belső részére is teszem, hogy fel tudjam majd rá feszíteni az anyagot, de csak a kerületére, egyébként itt folyékony ragasztót használok majd.
Ezután egy ronggyal jól átdörzsölöm, hogy az esetleges levegőbuborékoktól mentesítsem.
Kiszabom a bevonásra használt anyagot, kb. 2 cm-t hagyok rá a füzet kerületén mindenhol.
Ha ezzel is megvagyok, levágom a sarkait, hogy a borításnál ne váljanak túl vastaggá úgy, hogy pár millimétert hagyok a csücsök és az anyag közt. Lehúzom a ragasztó borítását a külső és belső részen is.
Először az alsó és felső, majd az oldalsó ráhagyásokat hajtom be. A csücsköket szépen eligazítom. Mivel textilről van szó, amit nem dolgozok el előtte, ezért ilyenkor a ragasztón megtapadó foszló részeket csipesszel felhúzogatom, és levagdosom. Ezt azért teszem, hogy az előzék alatt ne domborodjon majd ki.
A borító külső része kész. Jöhet a könyvtest.
A két félbehajtott, félbehajtottan pontosan könyvtest méretű előzéket kis csúsztatással egymásra helyezem, eltoltan egy újabb papírt is odateszem, és amellett végig kenem folyékony ragasztóval az előzékeket egy adott sávban. Miután ez megvan, a papírt eldobom, a ragasztós részeket pedig a belsőhöz igazítom, szorítom, esetleg könyvet teszek rá, ami satuként préseli egy kicsit a száradás során.
Ha megszáradt, megint nem szakszerű, de nekem jól bevált megoldás, hogy vékony sebkötöző tapasszal egymáshoz erősítem az előzékeket és a könyvtestet, így a használat során kevésbé szakadhat ki a könyvből.
Ha szeretnék "könyvjelzőként" használt szalagot tenni, azt is most rögzítem ugyanígy a könyv gerincéhez. Ezzel is elkészültem.
A borítón még van egy kis simításom, ugyanúgy, mint az első alkalommal, egy kis rongy segítségével most is "légtelenítek", ill. a gerinc és a borítók közti részt erősen kihúzom (csontkés híján nálam ez a babakonyha egyik kése) vagy egy kanál nyelének segítségével.
Ezután egy kettévágott genoterm lapjait az előzékbe csúsztatom úgy, hogy a külső oldalhoz egy újságpapírt is helyezek. Az előzék borítóhoz ragasztandó oldalát megkenem folyékony ragasztóval (megint nem szakszerű, de e legjobban a decoupage ragasztó vált nekem be jobb híján), és a borítóba helyezem. Ha az egyik oldal megvan, ugyanígy jön a másik is. Miután összenyomtam a borítóval, az újságpapírt kiveszem, az addigra felszívja a helyenként esetleg kiszivárgó, felesleges ragasztómat. A nejlont benne hagyom, hogy a ragasztó nedvességét ne szívja magába a könyv többi része.
Ha mindkét belső oldalt beragasztottam, megint előveszem a rongyomat, és igazítani kezdem, amit csináltam. Eltüntetem a gyűrődéseket, húzódásokat. Száradásig a genotermet benne hagyom.
Végül a külső gerinc melletti "üresjáratot" újra leélezem.
ELKÉSZÜLTEM .
Persze, munkám hagy sok kívánnivalót, hiszen kontár módján kötök, de jó dolog a saját elképzelésünk szerint látni használati tárgyainkat.
Remélem, mindez hasznotokra válik.
És most jön a ráadás.
Szándékosan nem hírdetek ilyen-olyan szokásos módokon játékot, hiszen ez a post nem azért született, de mégis annak egy formája következik. Ha a fentieket bírtad szusszal, végigolvastad, és úgy érzed, bár ezúttal hímzés nélküli, és mint mindig tökéletlen, de mégis szívesen lennél e jegyzetfüzet gazdája, jelezd nekem egy kommentben 2011. február 26-án éjfélig. Ha szerencsés vagy, a postás napokon belül kiszállítja neked.
