ráadás

szöveg helyett most inkább ezt hallgasd

És akkor most következik egy kis kép is hozzá...
... együtt:

 
... külön:

  ... használatban:

 Fonalak: Barka fonal, Gilice



Na jó, ha tetszett, akkor jöhet ez is, igaz?

Hopp Juliska, hopp Mariska

Ha már Julinak készültek párnák, Mári is sorra került. Mivel a kéket szereti általában mindenből, az övé ilyen lett. Látom, hogy helyenként kusza, de nem volt szívem a végén visszabontani. Ezt leszámítva nekem tetszik.

Fonalak: Barkafonal, Gilice

Üzenőfüzet Márinak

Márika nemrég megkezdte a bölcsődét, ehhez kértek a gondozónők egy vonalas füzetet, aminek segítségével nap mint nap tudunk majd "beszélgetni" egymással. Ilyen lett Mári üzenője. És nagyon jó, hogy tényleg napi rendszerességgel írnak bele.

Volt már előzménye ennek a tulipánnak, szerintem így is helyes, üzenőnek - és bár nyilván semmi jelentősége nincs - szerintem a legszebb lehet a mi bölcsinkben...

azt hiszem, Blackbird Designs a minta, amiből egy részletet hímeztem

36 ct Zweigart Edinburgh, saját festés

fonalak: WDW, Nina

Jó nézegetni, ahogy a három lelkes amatőr jógázik... Gábor fárad el leghamarabb, kimerültségét demontsrálva kijön a szobából, majd pólót cserél.

Gábor bolondozik Márival. Mári felállna az ágyra, Gáborka "hecceli" közben. Végül Mári besokall és méltatlankodni kezd:
- Nem vicces, apa, nem vicces...

Itt van apa cipője. Dolgozni akar menni. Ott a táskája is.

Dolgozik az apa. Nem jön ide Julihoz.

- ez csak azért érdekes nekem, mert összefűz már mondatokat. Jó ezt hallani nagyon.

Megint szalad a bácsi.

A bácsi kergeti a labdát. Miért?

Puff. Elesett. Fáj?

Ott is szalad a bácsi.

Foci vébé van, nekünk meg egy 21 hónapos kommentátorunk.

Mári szerintem szépen és kifejezetten sokat beszél a korához képest, mégis van néhány édes mellémondás, amihez ragaszkodik. És mielőtt elfelejteném, mert néhánnyal már így jártam, lejegyzem:

mamoj: majom
kövics: kavics (Julinál ez kőke volt:))
tapucs: papucs

kanalt: kanalat
virázs: zsiráf
oroflánt: elefánt (sokáig mindne nagy testű állat oroszlán volt nála)
passzan: szappan

Mostanában már tényleg be nem áll a szája, korábban is így éreztem, talán csak annyi változott, ha nem beszél, megállás nélkül énekel, mondókázik, ami eszébe jut.

Plüss játék és alvós rongyi helyett meg egy mokkás kanálhoz és egy játék pohárhoz ragaszkodik, ezt cipeljük magunkkal mindenfelé, még bizony az ágyba is sokszor, ráadásként van egy rózsaszín plüss babaruha is, amit kizárólag sapkaként szeret hordani. Ez utóbbi felvéve elég vicces, sokak számára hibbantnak tűnhetek így vonulva vele...

Szépen halad a szobatisztaság felé is, reggeltől nincs rajta pelus addig, míg el nem indulunk valahova, ill. ha gyalog megyünk, már nem adok rá. Néha már autóztunk is nélküle, de azért olyankor még történhet baleset, hiszen tartani még nem tudja, csak szól, ha jön. A szűkítőn vagy a WC-n jobban szeret üldögélni, mint a bilin, csak az utóbbit egyedül is tudja használni. Kint van, sokszor nem is szól, csak ráül, én meg később látom, megint került bele valami. Persze sokszor hozza is, szereti együtt velem kiönteni. A napközbeni mászkálások nem siettetik a dolgot, de mivel nincs kert, muszáj kimozdulni a lakásból. Persze ráérünk vele, igazából csak látom, hogy őt zavarja már sokszor, mondja, hogy kell (mindig kakit mond, akármi jön), és ideges lesz, hogy vegyük már le a pelust, legtöbbször már attól is, hogy rá szeretném adni. A fűbe pisilést élete extra kalandjának tekinti, sokszor a lakásban is ezt kéri: "Pisiljünk fűbe!" Ma volt az első pelusmentes napunk az esti fürdésig bezáróan, napközbeni alvást (!) is beleértve, és minden a vécébe ment. Szóval azért alakul a dolog.

Hárman a konyhában, Mári valahol a gyerekben. Egyszer csak feltűnik mindannyiunknak, hogy nincs velünk.
-Mi ez a nagy csönd?- kérdezi Gábor.
Ebben a pillanatban szinte válaszként jön a felelet a szobából:
-Jaj, maszatos lett a Márika! Jaj! Segítsél!

Végre süt a nap...

Ma viccelt először. És annyira tetszett neki, hogy poént mondott, hogy kacagott... aztán persze nem unta meg, és jó sokszor elmondta vigyorogva.

Annak, hogy lankadatlanul ömlik az eső, csak a lányaim örülnek nálunk. Éppen hangyaházakat építenek legóból és fakockákból a lakásban megjelenő, menedéket kereső hangyáknak. Mondtam nekik, mi csak átmeneti szállást adunk, de állatnak legalább ez is állat a lakásban...

Juli ma tanítgatta Márikát buborékot fújni. Régóta nem volt ilyen csendes fürdés itthon. Csak ültek a kádban, és nagy egyetértésben, koncentrálva fújták a buborékokat a karikán keresztül...
Jó volt. És békességes, különös nagy csend volt...

Márival ma kicsit ügyintézős-bóklászós volt a délelőttünk. Egyre több boltban van már kitéve kisszék, asztallal, filctollal, játékokkal (egyik sem eladó, a berendezéshez tartozik), hogy az anyukák nézelődhessenek, és persze vásároljanak:). Na, az egyik ilyenbe is bementünk. Mári rögtön lecsapott egy kis kötött majomra. Végig a kezében szorongatta, míg én körülnéztem az üzletben, majd mikor menni szerettem volna sem akart megválni tőle. Az eladó látva a ragaszkodását, mondta, neki adja, vigyük nyugodtan. Szóval jól lelejmoltuk.:(

Egész nap fogta a majmócáját, nem eresztette akkor sem, amikor Juliért mentünk az oviba. Persze Juli rögtön kiszúrta az új állatot, és hiányolta, hogy ő nem kapott. Mondtam neki, most valóban nem, de van ami neki van, van ami Márinak... soroltam a példákat, majd elmeséltem, milyen különös úton jutottunk hozzá az új kedvenchez. Erre mit mondott?

- Anyi, menjünk akkor most el abba a boltba, én is kinézek magamnak valamit, a néni meg nekem adja.

Voltunk a bölcsiben beiratkozni. Túl azon, hogy nagyon barátságos, szép hely (tavaly készültek el a teljes felújítással és bővítéssel), és túl azon is, hogy kedvesen fogadtak, szinte ismersőként, hiszen Gábor anyukája közel 40 évig volt a bölcsőde orvosa, nehéz volt a szívem, nagyon nehéz, pedig most még ott sem hagytam Márit. Akárhogyis, ezt meg fogjuk szenvedni...

Esténként énekelek imádkozás és elalvás előtt a lányoknak. Egy mindig ugyanazt, meg egy választhatót is.

-Nem ezt akarom! Nem ezt akarom! -mondja nyafogva Mári, miközben tenyerével betapasztja a szám. Ő még így választ. :)

-Hát mit szeretnél?

-A nagykarácsont.

-Mári, biztos a Kiskarácsony, nagykarácsonyt énekeljük májusban, ráadásul elalvás előtt?

-Igen. -feleli vigyorogva és bólogat.

Később aztán kiegyezik az Erdő szélén házikóval is. Szerencsére.

Egyébként nagyon bírom ezeket az esti rituálékat. Juli mostanában rendszeresen így játszadozik velem minden este:

-Anya, énekeld, tudooood, amit nagyon szeretek.

-A beültettem kiskertemet?

-Igen, én meg becsukom a szemem, és alszom.

(...elkezdem énekelni, ők hangosan, lelkesen rázendítenek mellettem, majd Juli méltatlankodva megszólal:

- Jaj, anya, tudoood, ha ezt énekled, rögtön kipattan a szemem, és nem bírok magammal, énekelj inkább mást.

Persze, előre tudja, hogy ez így lesz.

Juli ugyan kigyógyult a múlt heti középfülgyulladásból, most Mári a soros, kötőhártyagyulladása van, szegényke alig lát, szeme felduzzadva, és csak jön belőle a váladék, csak jön...

Időközben Mári is növekszik, egyre hosszabbakat sétál már kocsi nélkül, ha jó kedve van, szinte fel sem tűnik neki, ha nincs nálunk a babakocsi, csak rohangál mindenfelé lelkesedve a felfedezés örömétől. Amit nagyon szeretek, hogy vonulunk hármasban egymás kezét fogva, egyik oldalon Juli, másikon Mári, így vagyunk mi a családi lány triumvirátus.

Játék és némi civódás közben:
J:- Nem leszek a barátod!
M: - Én is sem!- hangzik a durcás felelet.

És én még izgultam, hogy leesik/legurul az új ágyáról. Felébred, keres, lemászik, és valahol a lakásban rám lel, közben pedig reklamál, hogy nem talált maga mellett. A rácsosat egy pillanatig sem szerette, ezt meg első pillantástól kezdve igen. Most már csak ahhoz kéne hozzá szoknia, hogy anya helye apa mellett van egész éjszaka, nem pedig mellette. És ebben nem az van, hogy nem szeretem eléggé a gyerekeimet, és nem vagyok elég önzetlen, hanem egyszerűen az, hogy szeretek a férjemmel aludni...