Máribeszél: kuka, kocsi (=babakocsi), autó, sappa (=sapka), kutta (=kutya), pukkó (=puki),Kuji (=Juli), cinna (=egér), lácc (=lánc), pí (=paradicsom), kuccsi (=Kuksi, ez ő lenne), séta/sétál, bibi...
Folyon ki szeretne mászni a kádból, mintha már menne neki. És mosdatja magát, közben fel-fel pillant, várja az elismerésünket. Közben lelkesen keresi a cicijét (meg Juliét), igaz, néha Juli köldökét is annak nézi.:)
Odavan a nyakláncokért, magára pakolja őket állandóan.
Szereti a számítógépet, és minden olyat bütykölne, ami nem neki való.
Egyedül most nem jár, de kézenfogva nagyon szeret. A legjobban azt, ha egyik oldalról én, másikról Juli fogja.
Szereti a paradicsomot, sokszor azt gondolom azért, mert valami csodás ehető labdának tartja (abda mondja, és mutatja a hűtőben).
Múltkor jó béna voltam, belepottyantottam a WC-be a telefonom. Mári látta, hogy kotorászom benne. Azóta meg van győződve arról, hogy ezt így kell, és folyton belenyúl/-na. Én meg nem tudom lebeszélni róla...

Juli mostanában nagyon sokat rajzol, fest. Leginkább szivárványt, és virágokat (=színes maszatokat, amiket virágnak hívunk, aztán a színek alapján nevén nevezzük őket), napot, gesztenye fát, csigát, és egyszer már elég jól rajzolt egy hóembert is. Korábban nem szeretett rajzolni, az ovi óta érdekli, szóval határozottan formálódik. A kifestőket is egyre jobban használja, egész jól bent marad a vonalak között.
Állandóan ovisat játszik itthon, ill. balett órát tart. Öltözködik, rendezkedik, szervez... Tudom, ki kell játszania magából az ott történteket, úh. örülök neki, bár néha túlzásokba esik. Az ovit még mindig nem szereti, de a reggeli sírások már elmúltak. Azért ott még előjön, bár már nem napi rendszerességgel, és nem is sokszor. Legjobban a dadushoz ragaszkodik, terít vele, pakol, ágyaz, a ki szellemként a nyomában jár, de ő legalább mindig ott van.:) Talán már a gyerekek is kezdik érdekelni, de még mindig nem barátkozik, időnként azonban már mesél róluk.
És boltosozunk... ezerrrel...