Rügyfakadás

Szeretem és kész, csak így egyszerűen.

Egy kicsit a tavasz hírnöke számomra.

Brightneedle Designs: The Shaker Trees Sampler

40 ct Zweigart Newcastle (teával festve)

WDW, TGA fonalakkal

Tudod, van az a bizonyos perc minden este, amikor először leülsz úgy igazán, csak úgy, amolyan semmiresemgondolósan, és nagyon jól esik még a legjobb nap után is. Na, ez akkor van.

G: -Nem csinálsz egy kis gyümölcs salátát?

Zs: -Most? (Ez jelentené, hogy ne kelljen most. De nem jelenti.;))

G: - Hát csak láttam, van itthon hozzávaló... (Szóval már meg is nézte.:D)

Zs:- (Gyenge próbálkozás a lebeszélésre.) De alig 2 órája ettél 5 és fél tojásból (az egyik ikres volt) lecsót három zsemlével (!!!)... Nem lehetsz éhes.

G: -Hát csak úgy ennék egy kis nasit... De ha fáradt vagy, nem kell, értem ééééééén...

Na igen. Szóval ez az a perc este fél 10 után, mikor miközben a nasizni vágyó elmegy fürdeni, te kimész a konyhába gyümölcs salátát készíteni, hogy ő elégedett legyen, és érezhesse, hogy bizony a szerelem még mindig régi lángon ég. Hát így élünk.

-Anyi, míg beteg voltam, jött egy új kislány az oviba.
-Igen? De jó!
-De nem játszott vele senki, mert nem ismerték, úgyhogy én játszottam. Ő most a barátom.
- Az jó. Az nagyon jó.

Bár nem ide tartozik, de ha van kedvetek segíteni az unokatestvéremnek ennek a boldogságos kérdőívnek kitöltésében, azt nagyon megköszönné(m), mert 240-re van szüksége ...

Hajmosás közben:
-Anya, egészen a tüdőmig zaklatsz!

Napok óta pörögnek-forognak-ugrálnak-sikoltoznak-futkáronak-táncolnak-öltözködnek -énekelnek heves ráncigálások közepette. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy csontjaik mélyére hatolva, génjeikbe is belopózva, és onnan mindenhová szétáradva megérkezett a tavasz ...

Inspiráló ajándékot kaptam...

Ritától...
Köszönöm szépen innen is! Nagyon örülök neki!

Így most már van egy igazi anya-lánya szettünk mamuszfronton...

Máribeszél (foszlányok):

-Nézd, apa, csipcsiripek!

-Ott van a Juli.

- Dudálnak ott az autók.

-Kocsiba akarok ülni...

-Vízt akarok enni!-mondja a kisebb, és minden szava és mondata után elismerést vár és kap.- Nem enni, inni!- tanítgatja a nagyobb. És minden javítgatása után fontos tekintettel felnéz, és kérdez: -Ugye, anya?- és ő is pont olyan elismerést vár, mint a kicsi, és természetesen kap is. Anya meg örül, hogy a kisember szavai és mondatai hogy dagadnak és kerekednek napról napra egyre szebben a kicsit nagyobb közreműködésével.

Teljesen béna vagyok, ami a horgolást illeti. Valahogy nekem nem elég, ha a neten látom. És bosszankodom. Gábor szerint egyszerűen türelmetlen vagyok, azért nem sikerül. Mára odáig jutottunk, hogy odaült a gép elé, benyomtuk a jutubot, és leült a gép előtt horgolni, hogy megtanuljon, majd megtanítson. Neki egyelőre jobban megy, mint nekem.

-Apa ugye bíró?
-Igen.
-És te nem vagy az, ugye?
-Én nem.
-Lányok nem lehetnek azok?
-De igen, Évike is az például. Csak én más foglalkozást választottam magamnak. Én tanár vagyok, tudod.
-Tudom. De azt hiszem, ha én felnőtt leszek, inkább dolgozni fogok.

---------

Kicsit később...
-Anya, ha felnőtt leszek, zongoraművész, furulyaművész vagy énekművész szeretnék lenni. Az jó, ugye?
-Persze, hogy jó.
-Igazából mindegy melyik, csak legyen bársonyfüggöny. Rózsaszín.

Mióta a "nagy" mesék időszakát éljük Julival, az a bevett szokása, hogy ami tetszik neki, azt a mesét utána el kell játszanunk sokszor. Kiosztja a szerepeket, persze maskarázva beöltözik, és játszunk. Hol apával, hol velem, akit ér éppen. Ma Hamupipőkéztünk, én voltam a királyfi, a jóságos tündér és a mese elején még az apa is, Mári páncélos lovag:D, ő meg természetesen Hamupipőke.

A bál közben - miután táncoltunk már, majd ölelgetett is már - egyszercsak kiszól a királyfi (azaz én):

-Hamupipőke, tudom, nem az én dolgom, hogy figyelmeztesselek, de mindjárt éjfélt üt az óra, nem kéne menned? Tudod, a varázslat...

-Nem kell, felhívom a tündért telefonon.

-???

-Megmondom neki, hagyja ezt a varázslat-dolgot, megoldódott a problémám.

Ma Mári öntudatra ébredésének következő fázisába lépett, megkezdődött az "akarom" korszak...
Lelkesen ismételgeti, ha eszébe jut: "én, én , én (is )akarok", "akarok mesét", "akarok cipőt", "pizsit akarok", "azt (is) akarok", "anyuci, nem, nem , nem akarok (...aludni, pedig muszáj, mert beteg)"...

Bevallom, nekem ez a tömény akaromozás ilyenkor kicsit sok, Julinál is hamar elérte a tűrésküszöböm, pedig tudom, ez náluk egy nagyon fontos lépés az önállósulás és kifejzőkészség terén. Hát nosza, ne álljunk útjába! Első lépésként "nem akarok pelust" kiáltással a biliről felkelve menekülni kezdett előlem a lakásban, valahogy megkaparintotta Gábor tálcáját, és nem tudom, milyen indíttatásból, gondolom, hogy védje magát tőlem, ráült pucér fenékkel. Előtte kakilt. Tovább ezt a részét nem is részletezem...:D, bár az még hozzátartozik, hogy Julinak annyira tetszett a tálcán ülő Mári, hogy később versengtek, ki üljön rá, és kit szervírozzak tálcán ülve az egyik szobából a másikba. Szóval anyájuk is pihentagyú.:D

Hamupipőkét olvasunk, közben/utána kérdések özöne a mostohákról... Miért bántják, miért irigyek, miért nem dolgoznak ők is, stb. én azt mondom a sok magyarázó beszélgetés közepette: Juli, ezek ostoba mostoha lányok... Azóta Juli egyszerűsített, mostoba lányokká váltak nála...

Tavaszi szél...

...vizet áraszt,

virágom, virágom,

minden madár

társat választ

virágom, virágom...

Színátmenet a javából... Bevallom, nekem már túlzottan is az, de mikor megláttam felcsavarva, nagyon megtetszett. Ha fonál volna, szívesen hordanék belőle sapkát, sálat, kesztyűt, pláne kesztyűt. De mint tudjuk, ezt másra találták ki, szóval keresem hozzá a mintákat, ez az egyik apró próbálkozás...

Blackbird Design's: With My Needle (Friendship's Sheltering Vine)

36 ct Zweigart Edinburgh Cream

The Thread Gatherer Silk'n Colors Autumn Twilight

Minden változik, és folytonos mozgásban van, tudom, megmondták már ezt az ókori bölcsek is. Mégis szomorúsággal tölt el, ha szembesülök azzal, hogy a külső körülmények ellopják tőlem az emlékezés édes pillanatait, és már csak a helyén álló újat lehet ténylegesen szemlélnem.

"Cicim, cicim! Itt vagyok!" -mondja Mári ujjongva, és húzgálja felfelé a pólóm fürdés után az esti szopizás előtt.

Egyre több mondatot mond, néhány az elsők közül (persze ez csak nekem érdekes:)):
Kakil a Juli. Elég volt a víz. Bilibe pisil. Jaj, segítség! Juli volt! Autó van ott....
Néhány hete megjelent az: én, én, én... és az egyedül!
Jól használja a toldalékokat, egyre többet (kb. 6-8 félét), egyre helyesebben. Már olyan is van, hogy kettőt rak egymás mellé: ujjamat, hajadat.
Számol tízig, bár a hetet kihagyja:). És mond néhány dal, mondókát. Persze, nem tisztán, de teljesen követhetően.

Nagyon szeret párnák közé vackolni, ha ez megvan, szól: "takarót, takarót", majd jöhet a játék...

apróság

Korábban nem tetszettek az ilyen nagyon színátmenetes fonalak, most keresem a helyüket.:)

Fotóalbum lesz belőle, ha varrógép elé jutok...

Blackbird Designs: Mary E. Higdon 1851 (részlet, némi módosítással)

36 ct Zweigart Edinburgh Cream,

The Thread Gatherer Silk'n Colors Vintage Browns

BBD: Blooms for Sarah

Régóta tetszik ez a minta, pont az egyszerűsége miatt. Némi változtatást tettem rajta, Sarah Tobias neve helyére a saját keresztnevünk került, amit valamiért nekem elég furcsa volt hímezni.:) Azonban mikor kész lett, jó volt Gábor arcán az elégedetten rácsodálkozást látni. A fonalat nagyon szerettem, ráléptem vele a selyemútra.;) Ez az első igazán selymes élményem a hímzések világában, és bár erdetileg a képek alapján melegebb tónusúnak gondoltam, hímzés közben mégis a hatása alá kerültem...

Blackbird Designs:Thank You, Sarah Tobias (Blooms for Sarah)

40 ct Zweigart Newcastle Cream

fonal: The Thread Gatherer Silk, Chololate Caramell

És ma vettem magamnak horgolótűt...

Elcsattantak az első puszik Juli arcán, amiket egy bizonyos Á. adott neki nagy ölelgetések közepette. És Á. bizony fiú. Amolyan középsős.:) Juli meg boldogan mesélte, mutatta, hogy így és ide is, és oda is, és nem is Á. miatt, hanem azért, mert végre őt is ölelgetik gyerekek, nemcsak ő teszi ezt. Ráadásul mindez az oviban zajlott, ahol inkább csak a dadus a "barátja". És mert ő olyan ölelgetős, az általunk ismert gyerekek meg nem mindig kedvelik ezt.:D

Juli szereti, ami epres. Nem is megenni elsősorban, hanem a látványát, a színét, az illatát. Nemrégen kiszagolt magának még egy általam is kellemesnek tartható illatú epres tusfürdőt. (Ez nagy szó, mert viszolygok a gyümölcs- és egyéb illatbombákkal felruházott termékektől.) Szerette volna, ha neki is lenne. Igen ám, de nem az ő apája és anyája lennénk, ha nem bonyolítanánk túl. Kitaláltuk, kap epreset, de gyerek fajtából, nehogy már csípje, viszkesse az ő érzékeny bőrét... Apa lelkes volt, kettőt is vett, merthogy két lány apája. És bár mindig azt mondogatjuk nekik, hagyjanak a szappanból másnapra is, nem kell az egészet magukra és a vízbe önteniük, hogy tiszták legyenek, a mai fürdetés után cinkos suttogással egyhangúan megbeszéltük, most kivételt teszünk, hátha nagyon hamar elfogy, még annál is hamarabb, mint reméljük, mert bár Juli roppant elégedett volt vele, de mi ezt nem bírjuk szagolni.