különválós

A kézimunkázós bejegyzéseimet és a családomról szólókat szétválasztom.  Az utóbbit egy új, zárt blogban szeretném folytatni. Ha szívesen velünk lennél a mindennapjainkban,  írj a marosizsofi@gmail.com címre, és küldök meghívót.

Jó nézegetni, ahogy a három lelkes amatőr jógázik... Gábor fárad el leghamarabb, kimerültségét demontsrálva kijön a szobából, majd pólót cserél.

Gábor bolondozik Márival. Mári felállna az ágyra, Gáborka "hecceli" közben. Végül Mári besokall és méltatlankodni kezd:
- Nem vicces, apa, nem vicces...

Sajnos elfelejtettem ma fényképezni, pedig lett volna mit: helyenként makrancos lánykákat, akik nem is olyan makrancosak, hanem nagyon is kedvesek, miközben mulatságot szerveznek királylányként a sárkányra várva, akik dübörgő léptekkel rohangálnak, vagy éppen gyereksütit gyúrnak-szaggatnak... Ők pedig fotózhattak volna két anyukát, akik csak beszélnek-beszélnek (na jó, az Egyik beszél nagyon sokat, a Másik meg türelmes vele), és horgolnak (na jó, a Másik horgol és tanít, az Egyik bénázik)...

Rendbetettük Marótot (na jó, tennivaló azért maradt bőven), jó volt a sok pókhálótól, téli bogártól miegyebektől megszabadítani, közben zsemlét majszolni, melyre a sült oldalas zsírját kentük, és bodza szörpöt inni (na ennél a pontnál bevallom, egy fröccs jobban esett volna,de a szörp is nagyon finom volt). Én szeretek takarítani, nagyonis szeretek, csak hagyjanak csinálni.:) A kistörpék meg közben jót homokoztak-kavicsoztak a Duna partján Gáborral, méregetve a fák törzsén és a kerítések oldalán, mekkora volt, és mennyit is apadt le már a nagy folyónk. Apad, apad, de még van dolga jócskán.

Azt hiszem, én legalább annyira élvezem, hogy nincs ovi, mint Juli.

Itt van apa cipője. Dolgozni akar menni. Ott a táskája is.

Dolgozik az apa. Nem jön ide Julihoz.

- ez csak azért érdekes nekem, mert összefűz már mondatokat. Jó ezt hallani nagyon.

Megint szalad a bácsi.

A bácsi kergeti a labdát. Miért?

Puff. Elesett. Fáj?

Ott is szalad a bácsi.

Foci vébé van, nekünk meg egy 21 hónapos kommentátorunk.

Vásárlás után Jézuskának kellett levelet írnunk... Julira rájött, biztos, ami biztos, kapja meg időben, szerezze be neki a vágyott kincseket, aztán még rakosgassa karácsonyig. Így az esélyét se adjuk meg annak, hogy közben esetleg elfogyjon a polcokról...

A levelet kitettük a virágládába, és a szél elfújta a címzettnek.

Anya, nézd ezt az éééédes hello kittys pólót! Én ebbe most nagyon beleszerettem!-mondja lelkesedve az egyik boltban. Khmm... csajszisodik...

Nézd, anya! Olyan nagy a pocakom, mint apáé!- mondja egy pohár bodzaszörp után, és domborít hozzá. Apa?! Mit szólsz?!:D

Ma a bíróságról kijövet összefutottunk két ismerős anyukával. Az egyik messziről kiabált:

-Mi az? Válsz?

-Dehogyis- feleltem- csak a férjemhez ugrottunk be... (és mivel úgy éreztem, értetlenül néz, folytattam...) itt dolgozik.

És közben a mondatom végére nagyon elszégyelltem és kellemetlenül éreztem magam, mert az a bizonyos "dehogyis" csenghetett volna máshogy is a számból, a másik anyuka alig egy éve vált el...

Mári szerintem szépen és kifejezetten sokat beszél a korához képest, mégis van néhány édes mellémondás, amihez ragaszkodik. És mielőtt elfelejteném, mert néhánnyal már így jártam, lejegyzem:

mamoj: majom
kövics: kavics (Julinál ez kőke volt:))
tapucs: papucs

kanalt: kanalat
virázs: zsiráf
oroflánt: elefánt (sokáig mindne nagy testű állat oroszlán volt nála)
passzan: szappan

Mostanában már tényleg be nem áll a szája, korábban is így éreztem, talán csak annyi változott, ha nem beszél, megállás nélkül énekel, mondókázik, ami eszébe jut.

Plüss játék és alvós rongyi helyett meg egy mokkás kanálhoz és egy játék pohárhoz ragaszkodik, ezt cipeljük magunkkal mindenfelé, még bizony az ágyba is sokszor, ráadásként van egy rózsaszín plüss babaruha is, amit kizárólag sapkaként szeret hordani. Ez utóbbi felvéve elég vicces, sokak számára hibbantnak tűnhetek így vonulva vele...

Szépen halad a szobatisztaság felé is, reggeltől nincs rajta pelus addig, míg el nem indulunk valahova, ill. ha gyalog megyünk, már nem adok rá. Néha már autóztunk is nélküle, de azért olyankor még történhet baleset, hiszen tartani még nem tudja, csak szól, ha jön. A szűkítőn vagy a WC-n jobban szeret üldögélni, mint a bilin, csak az utóbbit egyedül is tudja használni. Kint van, sokszor nem is szól, csak ráül, én meg később látom, megint került bele valami. Persze sokszor hozza is, szereti együtt velem kiönteni. A napközbeni mászkálások nem siettetik a dolgot, de mivel nincs kert, muszáj kimozdulni a lakásból. Persze ráérünk vele, igazából csak látom, hogy őt zavarja már sokszor, mondja, hogy kell (mindig kakit mond, akármi jön), és ideges lesz, hogy vegyük már le a pelust, legtöbbször már attól is, hogy rá szeretném adni. A fűbe pisilést élete extra kalandjának tekinti, sokszor a lakásban is ezt kéri: "Pisiljünk fűbe!" Ma volt az első pelusmentes napunk az esti fürdésig bezáróan, napközbeni alvást (!) is beleértve, és minden a vécébe ment. Szóval azért alakul a dolog.

Nem mindenben vagyok elégedett az ovival, de azért sok dolog tetszik. Ma is tetsző, nagyon jóleső dolog történt. Délelőtt kaptam egy MMS-t, rajta egy julis fotóval, ahogy beöltözve maskarában játszik. Mikor felhívtam A. nénit, hogy megköszönjem, azt mondta, csak azért küldte, hogy lássam, a reggeli anyába bújások csak nekem szólnak, és bizony ő ott valóban jól szokta érezni magát, (ha nem is mindig, ami valljuk be, nem is várható el,) nem csak ők nyugtatgatnak ezzel.

És ma még kisvonatozni is elmentek Juli nagy örömére.

Eszter, drága, Te nekem ma nagyon nagy örömet szereztél! És nem álltál meg itt, hanem fokoztad a derűm, ugyanis mikor benéztem hozzád, nagyot kacagtam az ott olvasható legújabb csemegén. Most muszáj is ide bemásolnom:

Hát ezt megértük, ez a 855. bejegyzésem ebben a blogban, és ebből az alkalomból játékot hirdetek! Azok is között a kedves, Zsófi nevű olvasók között, akik kézimunkablogot írnak és véletlenül folyton lemaradnak a blogos játékokról, egy bio aroma relax spa nyereménycsomagot sorsolok ki, benne egy illóolajos bioszappannal (bugyorban!) és egy dörzscsomókkal ellátott, biofonalból készült fürdőkendővel (bőrradírozó hatás!), valamint egy bónusz meglepetéssel!

A szabályok egyszerűek: a feltételeknek megfelelő olvasók nevét részvételi szándékuktól függetlenül felírtam egy papírra, és tegnap éjfélkor kisorsoltam (igazából nem tegnap, hanem tegnapelőtt, mert most igazából Ljubljanában vagyok) a nyertest, aki nem más, mint Zsófi!Gratulálok a nyertesnek, a nyereményt postán juttatom el hozzá!

A postás meg is hozta, fülig érő mosolyt okozva ezzel egész napra. Az ajándékok nagyon tetszenek, lélekben már radírozok és relaxálok a finom illatok társaságában (gyakorlatban egyelőre a paprikás krumpli illata terjeng annak ellenére, hogy zúg a szagelszívónak nevezett berendezés a lakásban)! Köszönöm, kedves Eszter, érezd jól magad Ljubljanában!

Hárman a konyhában, Mári valahol a gyerekben. Egyszer csak feltűnik mindannyiunknak, hogy nincs velünk.
-Mi ez a nagy csönd?- kérdezi Gábor.
Ebben a pillanatban szinte válaszként jön a felelet a szobából:
-Jaj, maszatos lett a Márika! Jaj! Segítsél!

Az ovis kirándulás jól sikerült, vittünk karikára vágott répákat, és vettünk egy adag vadasparki tápot, amiket a kecskék és az őzek Juli legnagyobb megelégedésére jóízűen megettek; a gyerekek a sok séta és állatnézegetés során ugyan alaposan elfáradtak, uzsonna után mégis maradt még bennük annyi szusz, hogy a fiúk üldözőbe vegyék a lányokat, majd a lányok legalább olyan harciasan a vásárfiaként kapott madaras sípjaikkal a szájunkban rohanva támadást indítottak a fiúk ellen, hogy kisípolják őket a világból, aminek nagy bújócskázás lett a vége. Fél hét, és Juli már alszik. Elfáradt.

Vasárnap reggel egész napra való meglepett és jóleső mosolyt csalt arcunkra egy kedves barátunk meg a levese.;) Egyszerűen tök jó, hogy ilyen embereket is ismerünk. Köszönjük, Gabi!:)

Végre süt a nap...

Ma viccelt először. És annyira tetszett neki, hogy poént mondott, hogy kacagott... aztán persze nem unta meg, és jó sokszor elmondta vigyorogva.