cipelős batyu Márinak

Mert két lánynak egy ritkán elég. Mivel Márié, így kék lett, meg zöld, bár sikerült belecsempésznem rózsaszínt és lilát is. Nekem olyan, mint egy fáradt, őszi szivárvány. 

 Lehullott három falevél

észrevétlen az őszi ágról.

És jött a szél, a messzi szél,

egy messzi, másik, új világból.-

Elröpült három falevél...

Az egyik magasba vágyott:

talált a felhők közt új világot,

emelte, emelte a szél...

A másik rohanni vágyott:

magasba hágott és mélybe szállott,

sodorta, sodorta a szél.

Harmadik szédülni vágyott,

szemét lehunyta, semmit se látott,

kavarta, kavarta a szél.

Lobogott három falevél...

Lehullott három falevél

tehetetlenül a világból.

Ki emel fel az őszi sárból,

ti szegény három falevél?

Ott lenn a sár, fekete mély-

 

 (Weöres Sándor: Ballada három falevélről)

Fonalak: Barka: Gilice (Madárlátta, Galambkék, Cukorborsó, Paszuly, Kerekerdő, Dűne, Puszedli, Papsajt, Szilvásgombóc, Páva, Mályva)

cipelős batyu Julinak

 A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,

a harsányrőt lomb a halk hervadásban,

a komorodó, fáradt föld felett

a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,

a le-lecsapó borzongó szelek,

melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:

mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt

élet szelíd mosolya, búcsúfénye -

az, amit embernél úgy nevezünk,

hogy: a fájdalom fenséges szemérme. 

Ezt meg pont ma olvastam, és valahogy ez a táska is ilyen. Első látásra talán nem, de nekem kicsit ősz is, szilva, ringló, körte is, és persze szőlő,  meg színes levelek.


És egy táska, mert egy kislánynak táskából sosem elég. Különösen, ha az kellőn nagy és pakolós, hogy minden szükséges játék és mesekönyv beleférjen, amik a mindennapok nélkülözhetetlen darabjai,  amit hurcolászni kell, és ami kellőn rózsaszín. A színeket ő választotta,  nem nagyon volt beleszólásom.

Fonal: Barka, Gilice (Papsajt, Kerekerdő, Mandula, Szilvásgombóc, Cseresznyevirág, Lencsilány)