emlék ez is

Anyunak készítettem most karácsonyra ezt a tűgobelint. Korábban már megírtam a "testvérének" a történetét (katt: ide). Ez is egy nagymamám által megkezdett kép volt: a fekete és a lila készen volt már. Anyu azóta sokszor megkérdezte, nem lenne-e kedvem kihímezni ezt is, de mindig hárítottam: nem szeretek gobelint "tölteni", nem az én világom, nagyon apró, nem tetszik benne a lila és a fekete (képtelen voltam kifejteni)... aztán mégis erőt vettem magamon, és nekiálltam. Megérte! Anyu igen sokat pityergett, miután kibontotta a csomagot. No nem a sírásnak örülök persze, hanem annak, hogy azt éreztem, számára ennél szebb és tökéletesebb ajándékot nem adhattunk volna. És az olyan jó, ha valami így célbatalál...

Emlék

Anyai nagymamám nagyon meghatározó volt az életemben. Bár már elment közülünk, még most is az, sok minden, amit tanultam vagy kaptam tőle (asszonyi bölcsesség, tudás, odafordulás, szeretet...) folyamatosan jön elő.

Halála után, a holmijainak rendezgetése közben akadtunk rá megkezdettett gobelin képekre. Látszott, hogy nagyon régi, megsárgult az anyag, és a színek is "öreg színek" voltak. Régen kezdhette el, aztán valamiért félretette. Az egyiket befejeztem, bekereteztettem, és anyu kapta meg még abban az évben karácsonyra. Nagyon örült neki, azóta is kint van. Egy olyan kép ez, amiről egyszerre jut eszébe Nusi mama és én, hiszen közösen készítettük...