nosztalgiázós

Barbi kért, hogy emlékezzem régi karácsonyokra.

Szeretem a karácsonyt, úgy, ahogy van:) Mindig plafonig érő fánk volt a gyerekszobában, majd a nappaliban. Szeretem a karácsonyi rítusokat: a csengőszót, ugyanazokat a dalokat hallgatni, a karácsonyi imát csillagszórók és gyertyák közt elmondani, az ételeket: a halászlét, a rántott halat, a beiglit... a fa és a csillagszórók illatát, a füstölő kapitányt... a fényeket, a színeket, az illatokat... Milcsi mama zenélő betlehemjét, amin több generáció gyermekei nyomkodták állandóan a gombot, majd húzták fel újra és újra, ha lejárt... Nagyi csokiba mártott kókuszos sütijét, Nusi mamánál az unokatesós-sütihalmos karácsonyokat... Persze, ezek csak apró részletek, sorolni lehetne még sokáig...

Azt gondolom, jó nekem, mert sokáig hittem abban, hogy az angyalok hozzák, díszítik a fát, a Jézuska meg az ajándékokat. Nálunk minden meglepetés volt. Még akkor is hittem benne kicsit, mikor már elég egyértelművé vált a készülődés, mert anyuék fürdőlepedővel letakarták a gyerekszoba ajtajait, hogy ne tudjunk kukucskálni. Persze, mi próbáltunk... Aztán olyanra is emlékszem, hogy a nagymamáméknál voltunk vagy betlehemes játékon a templomban, és mikor hazaérünk izgatottan, anyu ezt mondja: Hát pont most mentek el, nem láttátok őket az utcán másokhoz berepülni?:)

Aztán jött a karácsony előtti kutakodós-kiváncsi korszak... (jó sokáig eltartott;)), majd az, hogy már nem kutakodok, mert a meglepetés-érzés jó és egy részét úgyis tudom. Mostanában megint a meglepetésé a fő szerep.

Gyerekként, ami a legnagyobb dilemmát okozta, hogy honnan tudják az angyalok, hogy melyik szaloncukrot szeretem (a rózsaszín papírosat:)), és hogy nem keverik össze a mi díszeinket (a jégcsapok, az ezüst angyalok és a gombák voltak a kedvenceim), betlehemünket másokéval. Emlékszem évről évre ezen gondolkodtam a fa alatt állva. Most már tudom:) Most már a saját rítusainkat alakítgatjuk. Most már adni jó. És ugyanolyan izgatott vagyok, hogy sikerül-e örömet okozni, mintha én bontogatnék. Jó dolog szülőnek lenni karácsonykor (is).

Bár most már az óévet búcsúztatjuk, és nekivágunk egy újnak, de ha van kedvük nosztalgiázni régi karácsonyokról, akkor szívesen olvasgatnám Rita, Unikat, Judit és Szecsi emlékeit.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

"Fényes égből, Mennyországból,

Szálljatok le, angyalok!
Zöldleveles, aranydiós
Karácsonyfát hozzatok!
Karácsonyfát, ragyogót,
Zörgő-börgő mogyorót,
Ezüstcsengős barikát,
Selyemszőrű paripát...


Kis fiúknak, kis lányoknak
Egy-egy könyvet hozzatok!
Hadd kiáltsák: jaj de szép!
Legyen benne mese, kép..." 

Áldott, békés, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek!

Egy örökké rohanó és siető, sokat dolgozó kedves családtagomnak készült karácsonyra ez az mindig álmos, aludni készülő pizsamás manócska, hogy figyelmeztesse, aludni, pihenni is kell. Még kap egy kék papucsot is.:)

Megdobtak hógolyóval

Judit és Unikat megdobott hógolyóval. Igaz, már elég régen, olvadozik is rajtam. De ha elfogadtam, hát válaszolok, ha megkésve is. Ne haragudjatok, hogy csak most!

Horoszkópod: nyilas, és mint azt Colette-től nemrégen megtudtam, kos aszcendenssel és bika holddal. Nem sok jót írnak rólam a csillagok, remélem, a valóság kicsit jobb:)

Ha nyernél a lottón: nem lottózom, így nincs ha:) Hiszek abban, hogy a hirtelen jött nagyon-nagyon sok pénz nem tesz jót a léleknek/az embernek. (De nem akarok álszent lenni, persze, jó lenne könnyebben élni, utazni, vásárolgatni szépeket;)...)

Rossz szokás, de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: körömrágás. Fúj. Alattomos, mindig visszatér suttyomban lopakodva (és persze-persze, tudom, ez belső rágódásaim kivetülése blabla:))

Ha web-böngésző: Google, "Jó napom van"-nal:)

Ha koffein:ha igazán rárősen, finoman, akkor francia pörkölésű arabica kávé, szemtelenül sok tejhabbal, pici mézzel és fahéjjal... sütivel közben meg egy pohár vízzel utána:) Kicsi Márira való tekintettel az utóbbi időben és még egy darabig ugyanez, csak koffeinmentes nescaféval.

Színeid ruhában: Fekete NEM, még cipőben sem:)! A többi gyakorlatilag jöhet, de egyszínű, semmi nagy mintás, maximum csíkos (és néha pöttyös). A kedvenc: kék farmer, fehér felső.

A legutóbbi könyv, amit kiolvastál: Bartos Erika: Bogyó és Babóca a jégen:)
Amit magamnak: Baricco: Selyemút.

Ha háziállat: kutya, macska, de csak kertes házban! Így jó ideig még nem lesz...

Amit soha nem választanál háziállatnak: a többit:(

Amit a legjobban szeretsz magadban: Nem kitüntetetten a legjobb, de jónak gondolom, empatikusnak tartom magam.

Tíz év múlva ilyenkor hol látod magad: Jó lenne egy kis házban, kis kerttel. A csajok már nagyobbak, és van még egy öcsihugi:)... Mi öregebben, egymásra érősebben... Szóval semmi különös...

A legutóbbi nagyon jó élményed: Ha a gyerekek, akkor Juli és Mári "beszélgetnek". Mári vidáman nagyokat kurjant Julira. Ő megkérdezi: Miért kiabál velem Mári? Erre én: Nem kiabál, ő még csak így tud beszélgetni. Örül neked! Juli: Akkor jó. Szia Mári!:) Ha más, akkor ma újramegintmégmindig beleszerettem a férjembe-érzés:) Tudom, ez furán hangzik, de olyan jó, amikor vannak ilyen "megújulós" napok...

És ma már december 30. van, ilyen régen egyszer már nekiálltam, így most itt kezdtem újra. Nem dobom tovább, mert olyan későn lett időm válaszolni, hogy már senki nem játsza... Hol van már a tavalyi hóóóóóóóóóó...

szemezgető

Szemezgető. Innen-onnan apró-cseprő dolgainkról, az életünkből, az életünkről. A csajokéból. Nemcsak a kütyüzésről, a tárgyakról szól ez a blog. Juli és Mári, akik miatt is írni kezdtem ide. Írok nekik naplót, amit majd egyszer, ha nagyok lesznek, megkapnak, de ma már olyan természetes, hogy gépelünk folyton. Meg tehetek hozzá itt képet is rögtön. Juli és Mári. A lányaink. A holtündéreimholhuncutkrampuszaim:), akik minden nap örömet okoznak. Sokszor csak összenézünk Gáborral - mosolygunk, nevetünk... milyen jó is ez! ... örülök ennek az érzésnek...

Julival játszunk, fáj a nyuszi torka, a doktor bácsi azt mondja, ki kell venni a manduláját. Juli elmegy a nyuszival, majd viszajön és elégedetten mondja: "Kiköptem a mandulámat!"

Juli belenőtt a nagytesó szerepbe, és olyan kedves, rendezkedős kislány, mint Mári születése előtt volt. Ma is olyan édes volt, odajött hozzám, és ezt mondta: "Gyere velem táncolni, édesanya, ne húzzad az időt!" - egész meghatódtam, kapott is nagy puszit nyomban. Sose használjuk, hogy édesanya. Egyszerűen anya meg anyaka vagyok:) Most jól esett nagyon.

Néha azért még van kivétel: időnként, ha nagyszülők szeretnék felvenni Márit, akkor előfordul, hogy szóvá teszi vagy vagy egyszerűen megmondja, hogy azt most nem szeretné. Erre valahogy féltékeny. Amúgy a sírós kitöréseken túl vagyunk, és megint jókat lehet vele játszani. Márit babusgatja, segít pelusozni, kiválasztja a ruháját, szeret vele együtt fürdeni - este kiabálja: "Csajos fürdést!" Ez azt jelenti, Mári is legyen vele a kádban, és akkor segít megmosni a lábát:) Mári ruhái és játékai azonban még nagyon kelendőek: a maci, a nyuszi, a baba előszeretettel kapja meg mindig valamelyiket, mondván, fázik. A játékok egy része is Juli ágyában van, szigorúan csak kölcsön: "Anya, ugye most nem kell neki? Majd visszaadom!"

Sokszor van, hogy délután Mári szopizik, ő meg már fáradt, akkor egyszerűen bevonul a gyerekbe, és elaltatja magát. Régebben hozzámbújósanmesélősen aludt csak el. De szeret bebújni Mári mellé is.

Találkozott a Mikulással anyu munkahelyén. Azóta így meséli:"Voltam Szentendrén mama dolgozójában. Jött a Mikulás. Hozott egy nagy zsákban így (mutatja görnyedve cipelve) ajándékot, nem fogadtam el (csóválja a fejét), majd jövőre (felteszi a mutató ujját nagy komolyan). Volt vele egy huncut is (ha olyat tesz, aminek nem örülök, azt mondom neki, hogy Juli, huncut krampusz vagy:)). Volt piros szarva itt (mutatja) és hosszú farka itt (mutatja). A mikuláscsomagból a pici virgács tetszett neki a legjobban:) Elégedetten nyugtázta, hogy kapott, mert ő időnként huncut Márival. (Nálunk van virgács a jó gyerekeknek is, figyelmeztet rá, hogy "csak" emberek vagyunk, hibákkal, amiken mindig lehet javítani.)

Megszokta már, hogy Mári születése óta átalakultak az itthoni szokások. Este fürdés után most apásjátszás van, én Márizom. Ők báboznak sokat, olvasnak, aztán fogmosás és alvás. Tudja, ha Márika elaludt, bemegyek hozzá én is, még általában két mesét olvasunk ilyenkor, meg imádkozunk. Mese után nagy komolyan felül, és azt mondja: "Anya, beszélgessünk! (:)) Képzeld el, mi történt..." (-és mondja a kitalált történeteit nagy komolyan:)... ).

Mári 5550 gr, 60 cm. Ma oltást kapott. Még csak nem is sírt. Meglepődtem, mert múltkor nagy bömbölés volt. Az Juliban is nyomott hagyott, azóta előszeretettel ad szurit nekem a ceruzáival:), majd megkérdezi: "Fájt? Sírsz? Nem kell sírni..."

...egyre ügyesedik. Már "beszélget". Hangosakat kurjongat, és várja, hogy reagáljunk rá. Nagyokat nevet. Édes. Ha megfogom a kezeit, felhúzza magát. Csak aludni nem szeret:)

Piros pöttyös...

...ágyneműhuzatot készítettem a múlt héten Julinak. Persze, nem kell hozzá nagy tudomány, de én örülök neki, és bár kicsit vad, szerintem jól néz ki a gyerekszobában. Megláttam a boltban az anyagokat, nagyon megtetszettek. Így egyik oldala tű-, a másik nagyobb pöttyös lett, két kispárnával. Juli pedig elégedett:)

szendvicsdal meg egyebek

Juli énekel:

"Kiskarácsony, nagykarácsony... Jaj, de szép a karácsonyfa, Ragyog rajta- anya, az van benne rajta! - rajta, rajta, leszakadt a pajta, benn maradt a macska..." és aztán újrakezdi: "Kiskarácsony, nagykarácsony..." (a Bújj, bújj zöldág az egyik kedvence, így a két dalból egyet csinál).

Mári igazi ölbebaba:), ahogy kedves barátnőm nevezte. Betöltötte a három hónapot, és egyre ügyesedik. Már kinyomja magát, és kezemet megfogva magától felül. Jó kis hasizomgyakorlat:) Ma nagyon sokszor megcsinálta, nem is volt kedve abbahagyni. Egész nap ezen dolgozott. Olyan fura, (de jó fura), hogy ő is csinálgat már ezt-azt, hogy kommunikálni kezdett. Reagál a külső hatásokra. Rengeteget mosolyog, minden pillantásunkért/szavunkért nagy-nagy hálamosolyok járnak "áááá, háj, hej, áj, uuuu, grrr, hööö" kiséretében. Ez olyan, de olyan jó. Tudni, látni, hogy egészséges.

És úgy tud horkolni!:) Bár aludni még mindig nem szeret:). Elkezdett folydogálni a nyála, és harapdálja az alsó ínyét. Máris a fogaknál tartunk? Hisz még csak most született! De Julinál is nagyon korán kibújtak.

És amit még megfigyeltünk: ha sír, és Juli énekel neki, szinte mindig abbahagyja:)))

Közben csendben "32 éves lettem én...":)

"...zsák, zsák teli zsák..."

Udvarunkon, ablak alatt

Álldogál egy fura alak

Hóból van a keze, lába,

Fehér hóból a ruhája,

Hóból annak mindene,

Szénből csupán a szeme.

Vesszőseprű hóna alatt,

Feje búbján köcsögkalap.

Kicsit másmilyenek, mint ahogy a vers állítja, de azért hóemberek.

Ez az utolsó "csizmazsák". Pici Márinak hozza benne a Mikulás a meglepijét. Juli számontartja:) A zsák nem sokkal Mári születése előtt készült, akkor még név nélkül, mert nem szerettük volna tudni előre, hogy kisfiú vagy kislány érkezik-e hozzánk. Végül a kórházban hímeztem rá a nevet. Nem vagyok híve a kicsinyítő képzős alakoknak, de ott Mári még olyan icuri-picuri volt, így került rá, hogy Márika. Azt hiszem, néhány év múlva kibontom, és újraírom rá Máriként. De most még így jó:)

A minta megintcsak Bent Creek, és szintén Rita boltocskájában bukkantam rá. A zsák paraméterei teljesen azonosak a többivel: 32-es lenen egy szállal hímeztem. A fonalak itt is WDW-s és TGA-s kézzel festettek.

A zsákok is meglepetések lesznek, nemcsak a tartalmuk:) Juli nem látta őket, Gábor meg csak a lányokét. Az, hogy neki is készült egy, szerintem fel sem merül benne. Magamnak nem készítettem. Az én meglepimről egy másik Mikulásnak kell gondoskodnia:)))

"Hóembernek se keze se lába...

...hóembernek kicsi szeme szén,
lustán pislog, fadugó az orra,

vásott kannát visel a fején..."

Nem vagyok villámkezű:)! Ezeket a zsákokat még Márival való várandósságom alatt készítettem, csak most váltak időszerűvé. Ez a minta Bent Creektől és ismét Ritától való. Eredetileg nem zsákhoz való minta, csak megtetszett, így azzá tettem. Éppen Gábornak (a férjemnek) jó!

A vászon szintén 32-es len, szeretem ezt az anyagot, és megintcsak egy szállal hímzett. Szeretek egy szállal hímezni:) Kicsit elszabtam a végén az anyagot, a minta picit elcsúszott, így némi variálás után végül azok a csillagos gombok kerültek fel rá, amikre Bogi és Edit boltjában találtam, szerintem jól mutatnak így együtt.

"Szent Miklós a hulló hóban puttonyával körbejár...

...bekopogtat minden házba,
minden gyereket megtalál.

Mosoly ül az öreg arcon,
merre ő megy, hull a hó..."

Ezt az angyakás csizmazsákot készítettem Julinak. A minta Lizzie Kate, Ritától való, és 32-es lyuksűrűségű lenen, egy szállal hímeztem. Remélem, megtalálja a Mikulás, mert Juli már nagyon várja, és állítja, hogy ő jó gyerek:) És persze, hogy az! Az ablakunkkal szemben lévő panzió felállított egy hatalmas felfújt Mikulást. Azóta sikoltozva és örömmámorban áll időnként a párkányon...

visszaszámlálás

Végre elkészültem Juli adventi naptárával. Nagyon nagy sikere van Julinál ennek a karácsonyfának, főleg amióta mondtam, hogy nemsokára meglepik is leszenek az apró gömbdíszeket jelképező zsebekben.

A fa egyébként kb. 90 cm magas, 80 cm széles, az ajtóra fogom felakasztani. Belül flízzel béleltem, és minden ágba egy vékony drótot is belefűztem, hogy legyen tartása. A "gömbök" piros alapon arany csillagos, pöttyös és csíkos anyagból készültek (Zsuzsa boltjában találtam rájuk), és elméletileg a masnik jelzik, hogy felfüggesztettük őket a fára. Ezeknek a csudahelyes gomboknak pedig nem tudtam ellenállni Edit és Bogi boltjában, így még azok is díszítik a fát.

Éééés iiigeeen, most nézve a képeket, némi finomítás még szükséges (pl. itt-ott kilógó cérnaszál eltűntetése), és a számok még hiányoznak, de egy két és fél éves kislánynak azt hiszem, az még úgyis mindegy, bőven elég lesz betartani a "napi egy gömbbe nyúló" szabályt.

(És a színek élőben sokkal szebbek, de ma nem sikerült jobbat.:()

Juli már nagyon készül...:) Kérdezte, Márinak nem csinálunk most ilyet? Mondtam nem, Mári még nagyon kicsi hozzá. Nemsokára lelkendezve jött, és izgatottan mondta: Márinak icipici csörgőket kellene beletenni.:)

beszélgetünk...

"grrrr, háááj, eeejjj"

Full Circle Desings: Stocking Stuffers-keretben

Közben ez is elkészült, advent első napján felkerül a falra. Ilyen lett a karácsonyi zoknim bekeretezve:

márimosolymegmégmás