"Szőrén-szálán elveszett,lába kelt a tűnek,
cérnát, hogyha varrni kell,
most már mibe fűznek?
Tűvé tette a szobát,
egész áldott este.
Sírt a kislány,
a tűt hiába kereste.
Lába mégse kelhetett,
el senkise vitte,
meglelném,
ha valaki keresni segítne..."
(Kányádi Sándor)

Két napja megtudtam, hogy egy régi osztálytársam-barátom lagzijába vagyunk hivatalosak holnap. Nem aza mindennapos barátféleség van köztünk, hanem az olyan tipusú, hogy időnként felbukkanunk egymás életében ovis korunktól kezdve. Sok kedves emlék köt hozzá, például sose fogom elfelejteni, hogy Juli születése után, mikor már hazaengedtek a kórházból, beállított egy fazék forró levessel. Nem is tudom megfogalmazni, milyen jól esett a gondoskodása. De ez csak egy a sokból. És ha már ilyen bütykölős fából faragtak, szeretnék neki olyan nászajándékot adni, amit magam készítettem. Rögtön törni keztem a fejem, mivel is készülnék el, de mivel új hímzésre már kevés volt az idő nekem, hát
ezt vettem elő, amit nemrég készítettem. Úgyis csak várta a sorsát a könyvek tetején. Varródobozt kap amolyan
Zsófi-módra, minden szükséges kellékkel berendezve-telepakolva, remélem, örülnek majd neki. Ez végülis még egy felszerelt házban is elkél.

Mivel elég pánikszerűen álltam neki, csak meglévő tartalékaim használtam. Így fordulhatott elő, hogy a doboztető zsinórja most legalábbis egy mérges darázsra emlékeztet engem, de nincs mese, így marad. Csak zölddel komor volt, csak sárgával kevés, így lett darázzsá...
Blackbird Desings: Live Each Season
40 ct Zweigart Newcastle Natural
WDW és TGA fonalakkal