Az évzáró jól sikerült az oviban, és bár arra számítottam, Juli belémbújik, nem így történt: rendezkedett, intézkedett, hangosan énekelt, tette a dolgát (még annál is többet), ahogy kell (meg ahogy már talán nem is kellett volna;)). Igaz, időnként megszakította az óvó nénik által szépen kialakított színpadképet, mert vadul integetett nekünk vagy éppen kirohant puszit adni Márinak. De ettől teljes a kép.

Valahogy az összes vékony harisnyáját eltűntette. Merthogy állandóan pakol, csomagol, dobozol. Már rumlis fiókunk is van, én meg menekítem a dolgait, hogy minél kevesebb kerülhessen oda. De a harisnyák eltűntek szőrén-szárán, ő nem mondja meg hova tette, én meg hiába keresem... már mindenhol megnéztem (persze szerintem mindenhol, különben meglennének), ráadásul egyre morcosabbá válva...

Sétálunk a temetőben. Juli szedett egy csokor százszorszépet, azt szorongatja a kezében. Az egyik sírnál egy bácsi megszólítja:

-Milyen szép a virágod, kislány. Olyan szép, mint amilyen te vagy.
- Tudod, meghalt a nagymamám, a sírjához viszem- feleli.

Sokat beszél és kérdez róla, és elég zaklatott. Rosszul alszik, és sokszor sír álmában...

És ilyen még nem volt velem, de ma elaludtam a kádban...

Hajnalban meghalt Gábor anyukája.

Annak, hogy lankadatlanul ömlik az eső, csak a lányaim örülnek nálunk. Éppen hangyaházakat építenek legóból és fakockákból a lakásban megjelenő, menedéket kereső hangyáknak. Mondtam nekik, mi csak átmeneti szállást adunk, de állatnak legalább ez is állat a lakásban...

Felnőttünk. Nem akkor történt, mikor dolgozni kezdtünk, betöltöttünk egy bizonyos kort vagy mikor a lányaink megszülettek, hanem most...

Van ez a sok blogos játék. Ti, Kedves Blogerinák meghirdettek egy nyereményjátékot. Szeretnék jelentkezni, mert szeretek benézni hozzátok, mert feltöltődöm Nálatok, aztán azért is, mert szép a jutalom, és azért is, mert jó játszani. Elhatározom, hogy igen, bemásolom a logót, hogy minél több helyre jusson a híre, és persze kommentelek. De aztán közbeszól egy kislány (vagy kettő), és már a kommentre sem jut időm, a játékot pedig elfelejtem, és csak akkor jut eszembe újra, ha már a nyertes nevét látom. Ma is így jártam. Így marad le, aki lopja az időt a blogoláshoz.

Madaras album

"...Járt erre aztán egy madár,

idejött a világ partjára,

és megpillantotta a lányt,
meglátta és szépnek találta.."
(Pilinszky)

Készült sebtiben egy fotóalbum is, végülis annak szántam ...

Blackbird Designs: Mary E. Higdon 1851 (részlet, némi módosítással)
36 ct Zweigart Edinburgh Cream,
The Thread Gatherer Silk'n Colors Vintage Browns
 

Varródoboz újra

"Szőrén-szálán elveszett,

lába kelt a tűnek,

cérnát, hogyha varrni kell,

most már mibe fűznek?
Tűvé tette a szobát,

egész áldott este.

Sírt a kislány,

a tűt hiába kereste.
Lába mégse kelhetett,

el senkise vitte,

meglelném,

ha valaki keresni segítne..."

(Kányádi Sándor)

Két napja megtudtam, hogy egy régi osztálytársam-barátom lagzijába vagyunk hivatalosak holnap. Nem aza mindennapos barátféleség van köztünk, hanem az olyan tipusú, hogy időnként felbukkanunk egymás életében ovis korunktól kezdve. Sok kedves emlék köt hozzá, például sose fogom elfelejteni, hogy Juli születése után, mikor már hazaengedtek a kórházból, beállított egy fazék forró levessel. Nem is tudom megfogalmazni, milyen jól esett a gondoskodása. De ez csak egy a sokból. És ha már ilyen bütykölős fából faragtak, szeretnék neki olyan nászajándékot adni, amit magam készítettem. Rögtön törni keztem a fejem, mivel is készülnék el, de mivel új hímzésre már kevés volt az idő nekem, hát ezt vettem elő, amit nemrég készítettem. Úgyis csak várta a sorsát a könyvek tetején. Varródobozt kap amolyan Zsófi-módra, minden szükséges kellékkel berendezve-telepakolva, remélem, örülnek majd neki. Ez végülis még egy felszerelt házban is elkél.


Mivel elég pánikszerűen álltam neki, csak meglévő tartalékaim használtam. Így fordulhatott elő, hogy a doboztető zsinórja most legalábbis egy mérges darázsra emlékeztet engem, de nincs mese, így marad. Csak zölddel komor volt, csak sárgával kevés, így lett darázzsá...

Blackbird Desings: Live Each Season
40 ct Zweigart Newcastle Natural
WDW és TGA fonalakkal

Juli ma tanítgatta Márikát buborékot fújni. Régóta nem volt ilyen csendes fürdés itthon. Csak ültek a kádban, és nagy egyetértésben, koncentrálva fújták a buborékokat a karikán keresztül...
Jó volt. És békességes, különös nagy csend volt...

Brightneedle Designs: The Shaker Trees Sampler - keretben

Rügy bont színt, ág ring.

Lomb közt méh zsong: szárny árny.

Mint friss szél kél, fényt hint.

Még ez a fás kép maradt ki a keretezős mutogatásból, ugyanolyat választottam neki, mint lentebb a Sarah Tobiasnak. Szerintem illik hozzá.

Brightneedle Designs: The Shaker Trees Sampler
40 ct Zweigart Newcastle (teával festve)
WDW, TGA fonalakkal

Márival ma kicsit ügyintézős-bóklászós volt a délelőttünk. Egyre több boltban van már kitéve kisszék, asztallal, filctollal, játékokkal (egyik sem eladó, a berendezéshez tartozik), hogy az anyukák nézelődhessenek, és persze vásároljanak:). Na, az egyik ilyenbe is bementünk. Mári rögtön lecsapott egy kis kötött majomra. Végig a kezében szorongatta, míg én körülnéztem az üzletben, majd mikor menni szerettem volna sem akart megválni tőle. Az eladó látva a ragaszkodását, mondta, neki adja, vigyük nyugodtan. Szóval jól lelejmoltuk.:(

Egész nap fogta a majmócáját, nem eresztette akkor sem, amikor Juliért mentünk az oviba. Persze Juli rögtön kiszúrta az új állatot, és hiányolta, hogy ő nem kapott. Mondtam neki, most valóban nem, de van ami neki van, van ami Márinak... soroltam a példákat, majd elmeséltem, milyen különös úton jutottunk hozzá az új kedvenchez. Erre mit mondott?

- Anyi, menjünk akkor most el abba a boltba, én is kinézek magamnak valamit, a néni meg nekem adja.

Voltunk a bölcsiben beiratkozni. Túl azon, hogy nagyon barátságos, szép hely (tavaly készültek el a teljes felújítással és bővítéssel), és túl azon is, hogy kedvesen fogadtak, szinte ismersőként, hiszen Gábor anyukája közel 40 évig volt a bölcsőde orvosa, nehéz volt a szívem, nagyon nehéz, pedig most még ott sem hagytam Márit. Akárhogyis, ezt meg fogjuk szenvedni...

Esténként énekelek imádkozás és elalvás előtt a lányoknak. Egy mindig ugyanazt, meg egy választhatót is.

-Nem ezt akarom! Nem ezt akarom! -mondja nyafogva Mári, miközben tenyerével betapasztja a szám. Ő még így választ. :)

-Hát mit szeretnél?

-A nagykarácsont.

-Mári, biztos a Kiskarácsony, nagykarácsonyt énekeljük májusban, ráadásul elalvás előtt?

-Igen. -feleli vigyorogva és bólogat.

Később aztán kiegyezik az Erdő szélén házikóval is. Szerencsére.

Egyébként nagyon bírom ezeket az esti rituálékat. Juli mostanában rendszeresen így játszadozik velem minden este:

-Anya, énekeld, tudooood, amit nagyon szeretek.

-A beültettem kiskertemet?

-Igen, én meg becsukom a szemem, és alszom.

(...elkezdem énekelni, ők hangosan, lelkesen rázendítenek mellettem, majd Juli méltatlankodva megszólal:

- Jaj, anya, tudoood, ha ezt énekled, rögtön kipattan a szemem, és nem bírok magammal, énekelj inkább mást.

Persze, előre tudja, hogy ez így lesz.

Mostanában sorra zárasak lettek a környéken a szemétgyűjtők. Értem én, miért, mert a hegyről minden nagy BMW-s ezekbe a konténerekbe dobja be a szemetét. Mert BMW-je az van, de jó szokás szerint szemétdíjat már derogál fizetnie. (Volt olyan hónap, hogy annyira sok szemetet dobtak idegenek a szemetesünkbe, hogy plussz számlát küldött a tisztaságért felelős kft, mert annyival többször kellett felénk járniuk.) Félre ne értse senki, nem a BMW-vel és egyéb autómárkákkal van bajom, hanem ezzel a mentalitással. Na mármost a kft úgy gondolta, lezárja a kukákat, hátha rendeződik a helyzet. Nem így lett. A BMW-s most is megáll, és mivel lezárt kukát lát, egyszerűen mellédobja a szemetét. A szél meg fúj, hol erősen, hol kevésbé, maga előtt görgetve a járdára kiboruló szemetet. Élmény kinézni az ablakon.

És van még valami más is, ami ezzel kapcsolatban felvetődött bennem: az a sok kukázó, aki kopott-koszosan járja a megszokott, felosztott útvonalakon a várost, hogyan lép ebben a helyzetben tovább? Egyelőre csak azt látom, jönnek a már ismerős testtartások/ruhák/hátizsákok az utcákon, minden szemetes zárát ellenőrzik, majd felcsóválva tovább mennek. Sajnálom őket.

BBD: Sarah Tobias - keretben

"Beültettem kis kertemet a tavasszal

Rózsa, szekfű, liliom és rezedával..."

Szögre várva...

Blackbird Designs: Thank you, Sarah Tobias (Sarah Tobias)
40 ct Zweigart Newcastle (saját festés)
fonalak: WDW és Nina (szemre válogatva)