2010. április 15., csütörtök

Mostanában sokat járunk a kórházba Gábor anyukájához. Mivel a másodikon fekszik, liftezni szoktam a lányokkal, az is esemény:), nem szoktunk nagyon máshol. Lefelé jövet történt:
Zs: -Mári megnyomja a gombot, lemegyünk a földszintre, és irány haza, jó így?
J: -Nem jól mondod, a lentszintre kell menni.
Zs: -Lefelé kell mennünk, igaz, de annak az a neve, hogy földszint. Addig megyünk, míg arra a szintre nem érünk, ahol lábunk alatt a föld van, a talaj, a növények... Érted?
J: -Nem. (És csóválja a fejét.) Ez nincs jól így. Ha lemegyünk, miért az a neve, hogy fölszint? Az lentszint, anyi. A fölszint, ha a magasba megyünk.


Ezek után még egy darabig elemezgettük mit miért neveznek annak, aminek...

Nincsenek megjegyzések: