Tudod, van az a bizonyos perc minden este, amikor először leülsz úgy igazán, csak úgy, amolyan semmiresemgondolósan, és nagyon jól esik még a legjobb nap után is. Na, ez akkor van.
G: -Nem csinálsz egy kis gyümölcs salátát?
Zs: -Most? (Ez jelentené, hogy ne kelljen most. De nem jelenti.;))
G: - Hát csak láttam, van itthon hozzávaló... (Szóval már meg is nézte.:D)
Zs:- (Gyenge próbálkozás a lebeszélésre.) De alig 2 órája ettél 5 és fél tojásból (az egyik ikres volt) lecsót három zsemlével (!!!)... Nem lehetsz éhes.
G: -Hát csak úgy ennék egy kis nasit... De ha fáradt vagy, nem kell, értem ééééééén...
Na igen. Szóval ez az a perc este fél 10 után, mikor miközben a nasizni vágyó elmegy fürdeni, te kimész a konyhába gyümölcs salátát készíteni, hogy ő elégedett legyen, és érezhesse, hogy bizony a szerelem még mindig régi lángon ég. Hát így élünk.
4 megjegyzés:
Egy hős vagy, komolyan.
Lehet, hogy én már öreg vagyok, vagy csak régen voltam ennyire szerelmes, de nincs az az isten...
(És igaza van az előző hozzászólónak...)
Nincs igazuk!!!Egy olyan pasiról beszélünk,aki képes odaülni horgolni tanulni a gép elé(mert,ha már eleve tudna,az is más...így meg pláne)...úgyhogy Zsófi,még álmodból felverve is ...
...csak vicc,de megérdemli (megérdemelte)mert ő is egy hős.
Jaj, nem hősködésből írtam, nem ám... :D Őszintén szólva ez nem egyszeri eset, rendszeresen így zajlik, másnap pl. mákosgubát csináltam kb. ugyanígy, mert "tudod, olyan jó lenne reggelire is"... Szóval sokszor van valami óhaj:D Csak valahogy mókásnak találtam épp a helyzetet.
Márti:)
Megjegyzés küldése