Mióta a "nagy" mesék időszakát éljük Julival, az a bevett szokása, hogy ami tetszik neki, azt a mesét utána el kell játszanunk sokszor. Kiosztja a szerepeket, persze maskarázva beöltözik, és játszunk. Hol apával, hol velem, akit ér éppen. Ma Hamupipőkéztünk, én voltam a királyfi, a jóságos tündér és a mese elején még az apa is, Mári páncélos lovag:D, ő meg természetesen Hamupipőke.
A bál közben - miután táncoltunk már, majd ölelgetett is már - egyszercsak kiszól a királyfi (azaz én):
-Hamupipőke, tudom, nem az én dolgom, hogy figyelmeztesselek, de mindjárt éjfélt üt az óra, nem kéne menned? Tudod, a varázslat...
-Nem kell, felhívom a tündért telefonon.
-???
-Megmondom neki, hagyja ezt a varázslat-dolgot, megoldódott a problémám.
6 megjegyzés:
Édes Hamupipőke!!!!! :))))))
Azt tudod, hogy ezzel sok mindent elárult.
A meséknek feszültség oldó hatásuk van. Abban élik ki a bennük rejlő megoldatlan problémákat.
Ezek szerint sikerült neki is megoldani azt.
:) Modern Hamupipőke:)))
Hajnoca, tudom, bár nem vagyok tájékozott, csak A mese morfológiáját olvastam, és azt is régen. Nem tudom, Juli esetében mi és mit oldott fel. Tudsz róla közelebbit?
Szerintem kérdezz rá, hogy mi oldódott meg.
Vagy gondold végig volt-e mostanában olyan dolog ami zavarta vagy ami miatt feszültebb volt vagy foglalkoztatta.
Sajnos én sem tudok jobbat. Bárhogy próbálom kiokoskodni.
Nem volt mostanában olyan dolog amit eddig nem tudtatok elintézni és telefonon megoldódott?
Hát ez nagyon jó! :-))) meg a többi gyerekszáj is!
Megjegyzés küldése