. . . s z e m e z g e t ő

Ma Mári öntudatra ébredésének következő fázisába lépett, megkezdődött az "akarom" korszak...
Lelkesen ismételgeti, ha eszébe jut: "én, én , én (is )akarok", "akarok mesét", "akarok cipőt", "pizsit akarok", "azt (is) akarok", "anyuci, nem, nem , nem akarok (...aludni, pedig muszáj, mert beteg)"...

Bevallom, nekem ez a tömény akaromozás ilyenkor kicsit sok, Julinál is hamar elérte a tűrésküszöböm, pedig tudom, ez náluk egy nagyon fontos lépés az önállósulás és kifejzőkészség terén. Hát nosza, ne álljunk útjába! Első lépésként "nem akarok pelust" kiáltással a biliről felkelve menekülni kezdett előlem a lakásban, valahogy megkaparintotta Gábor tálcáját, és nem tudom, milyen indíttatásból, gondolom, hogy védje magát tőlem, ráült pucér fenékkel. Előtte kakilt. Tovább ezt a részét nem is részletezem...:D, bár az még hozzátartozik, hogy Julinak annyira tetszett a tálcán ülő Mári, hogy később versengtek, ki üljön rá, és kit szervírozzak tálcán ülve az egyik szobából a másikba. Szóval anyájuk is pihentagyú.:D