Van egy kislány, Juli szereti, emlegeti, mégis, mikor találkozunk velük, rendszerint cirkusz a vége. Jobb esetben csak a vége. Sokszor kellemetlenül is érzem magam, de ez van, nem tudok ellene mit tenni, vagyis még nem jöttem rá, hogy mit kéne.
Ma egy szokásos "zárás" után, este beszélgetek Julival.
-Juli, ugye véletlen volt...?
-Igen.
-Szerettél volna találkozni vele, ugye?
-Igen.
-Akkor miért bántjátok egymást?
-Tudod, ilyen az élet. Egyszer bántjuk egymást, egyszer nem.-felelte, és széttárta a kezeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése