Újrajátszós

Még a nyáron hímeztem ki ezt a kis mintát, de eddig valahogy nem találtam meg a helyét. Most végre eljött az ideje. Ha már előkerült a varrógép, gyorsan készült egy albumra való borító is.

2009. áll rajta, mert ekkor készült, és 2009-es képeket rejt magában.

Blackbird Design's: Thank you, Sarah Tobias

(Flowers for Sarah Needle Case, Flower Vase)

40 ct Zweigart Newcastle Cream, CC és WDW fonalak

Hogy hívnak?
Márika. -válaszolja.

Olyan jól, de olyan jól beszél. Rengeteget. Állandóan ismétel. Mondókával, dalokkal próbálkozik. Több dalból sorokat "énekel". Persze, nem tisztán, de számunkra teljesen érthetően. Mindig meglep. Pedig még olyan picurka.

Egyre inkább látható nála, hogy közösségi lények vagyunk. Akármibe fogunk bele, már jön és mondja: "Máriis, Máriis, Máriis"... (értsd: itt vagyok; ne felejts el; ne hagyj ki; részt akarok venni abban, amiben ti:)).

Lelkesen bilizik. A szobatisztaságtól ugyan messze van (nem is várom el tőle:)), de rendeltetészerűen használja minden nap. Azt hiszem, Juli hatására van ez. Mivel "Juliimádat" van, mindent utánoz. Ha Julinak kell mennie, rögtön kiabálja: "Bibi, bibi Máriis"... És bizony, máris kapja. És próbálkozik.

Nagyon szereti a testrészeit mutogatni, megnevezni, irtó jó mulatság számára. Már egész sokat tud, és lelkesen mutogatja az éppen elékerülő alanyokon.

És panaszkodik, árulkodósan. Ha valami baja történik (pl. elvesznek előle ceruzát, elveszik előle a gyurmát stb.), és Juli az okozója, jön, és mondja: Juli, Juli, és húz, nézzem meg, micsoda nagy a baj. És ha már panaszkodás, jön gyógypuszit kérni, ha megütötte magát. Szóval már igazi nagylány. Vagy valami hasonló.

Juli ma délutáni játszós-beszélgetős percekben ezt mondta: A Márk barátom. Az oviban. Ő aranyos kisfiú. És mindezt olyan csodaédes örömmel az arcán és csillogással a szemében, amit annyira imádok látni rajta.

Persze, barátságról még szó sincs, józan anyai ésszel azt gondolom, lehet, hogy játszottak már együtt vagy beszélgettek, de talán kezd könyebb lenni neki ez a szocializációsdi. Neki nehezen megy a beilleszkedés. Bár már szívesen megy oviba, ez is eredmény, de többnyire az óvó nénik mellett sertepertél. Azt hiszem, még mindig inkább a szemlélődő-befogadó fázisban van, legalábbis a szabad játék idején. Igazából sosem értem, ha a felnőttek azt kérdezik tőle, sok barátod van? ki a barátod?, stb. ez közel áll azokhoz az értelmes kérdésekhez, hogy jól megy a suli?, tetszik a suli?, jó tanuló vagy? stb... szóval miért is kell ilyeneket kérdezni? Csak azért, hogy szóljunk hozzá? Akkor nem lenne jobb inkább, hogy van-e kedvenc meséd, mivel szeretsz játszani? Miért a frusztráló kérdések az elsők? Mintha olyan egyszerű lenne barátot találni az embernek. Ez sem gyerekként, sem felnőttként nem könnyű. Sőt, azt gondolom, ha valaki talál, az szerencsés, mert nem jut mindenkinek. Meg kell becsülni, örülni kell neki, mert lehet, hogy nincs napi kapcsolat, és akármilyen messze is sodorja az élet, mégis biztos pont marad. Valahogy ott van és kész, a zsigerekben is, hogy aztán egy találkozás során ott folytassuk, ahol korábban minden abbamaradt.

varrogatós

Az elmúlt másfél hétben félretettem a hímzőtűt, Juli jelmezét varrom a farsangi mulatságra. Én lepődtem meg a legjobban, hogy nem valami rózsaszín tündér-hercegnő-királykisasszony jelmezt gondolt ki magának. Epernek szeretett volna öltözni, elég hamar kiegyeztünk egy eperbokorban, hiszen ebben legalább tud majd mozogni, táncolni... Nem tudom, kinek, milyen egy eperbokor, nekem ilyen. Vagy legalábbis hasonló.

Úgy kezdtük, hogy a ruhához régi lepedőt és harisnyát festettünk, majd szabtunk ruhát is, epret is, az eprek tömésénél nagyon sokat segített:)... azóta pepecselek vele, ha van egy kis időm. Gyakorlott varróknak egy ilyen biztos pikk-pakk megvan, én azért szöszmötölök vele rendesen, de mire kell, kész lesz. Készült még egy mamusz is (több-kevesebb sikerrel), meg persze a pólója ujján is eprek és levelek nőnek ki majd. Szerintem helyes eper lesz.

A kalap az ő kérése volt, mindig meglepődöm, milyen csajosan gondolkodnak. És mióta az kész van, Mári teljesen odavan érte. Már az epreket is ide-oda hurcolászta a lakásban, de a kalap elvarázsolja. Ha rajta van, vonul a tükör elé nézegetni magát még akkor is, ha éppen alig lát a náthától.:)

PIF ajándék Marcsinak

"Adok neked valamit, de okvetlen hazavidd,

adok neked valamit, de okvetlen hazavidd...

...Aztán vidd el ezt, meg azt,csak ezt meg azt, nem amazt!"

(Barak László)

Végre elkészültem a tavaly beígért PIF ajándékommal Marcsinak. Az egy éves határidőt azonban nem tudtam tartani. Meg is beszéltük, duplázunk, és toldjuk újabb 365 nappal. Mivel én akkor már belefogtam, már nem tettem félre. Mostanában úgyis kevés időm jut a kézimunkázásra, így mikor volt időm, inkább befejeztem.

Nagyon tetszenek a hagyományosan piros-fehér színű francia (stílusú) minták. Mivel Marcsinak készítettem ajándékot, igyekeztem neki tetsző színeket választani, a pirosat rózsaszínre és annak árnyalataira cseréltem le, hisz mint sokan tudjuk, a rózsaszínt kedveli, ha hímzésről van szó. De azt is tudjuk, nemcsak a rózsaszín szerelmese, hanem a dobozoké is, hát üsse kő, doboz is lett, bizony-bizony rózsaszín!:D És hogy ne felejtse, hogy tőlem kapta, hát varródoboz, mert arra azért minden nőnek és spulninak szüksége lehet. A doboztető belső oldala tűpárnaként tehet jó szolgálatot, az elválasztó betétre pedig minden fontos rápakolható.

A doboz tetején lévő hímzés alapvetően két minta kombinációja, meg mindenféle bohóckodás, itt-ott, ami csak úgy jött. Emma R centije nagyon megtetszett, így az ő munkája az egyik inspirálóm. A minta felső részéhez pedig Chrystelle tervezését használtam.

Kedves Marcsi! Használd egészséggel! Örülök, ha jól sikerült a meglepetés!

Les creations de Chrystelle (Coté Couture) és Emma R nyomán

40 ct Zweigart Newcastle Natural

CC, DMC és Szentpyr fonalakkal

Hóembernek se keze, se lába...

...hóembernek kicsi szeme szén,

lustán pislant, fadugó az orra,

vásott kannát visel a fején.

With thy Needle & Thread - Woodland Frosty

35 ct Zweigart Edinburgh, CC és WDW fonalakkal

Mártinál nagy kedvet kaptam ezekhez a suta, lógó orrú hóemberekhez. Hát eszkábáltam sebtiben kettőt is, de most valóban csak eszkábáltam. Juli meg élvezettel tömködte ki őket. Csak az enyémeknek fázott a fülük, így kaptak csálé kalapot rá. ;)

Ma egymással fogócskáztak a lányok. Persze Mári még a kis suta, keresem a lépéseket és a lábam módján, meg négykézláb, de kergették egymást felváltva, és határozottan élvezték. Én meg azt, hogy szép lassan eljutunk/-ottunk oda, hogy tudnak egymással játszani. Jó érzés volt nagyon. Jó kedvem lett. Az alsószomszédnak kevésbé, amit rögtön jelzett a radiátor püfölésével, ma éppen ezért voltunk neki hangosak. Minden nap többször talál rá okot, sokszor azt gondolom, várja, hogy pl. Mári leejtse a poharat a kezéből, és jelezhesse, itthon van ám, hallja ám, zavarjuk ám... Én meg újfent nagy levegőt vettem, és szilárdan tartottam magam azon elhatározásomhoz, hogy csak azért sem szólok rá a csajokra, mikor egyszerűen jól érzik magukat az otthonukban a családjukkal.

Ma az együtt játszás napja volt nekik, fürdés után nekiálltak még vagdosni nagy egyetértésben. Mári is megkaparintott egy ollót, és rettentően büszke volt rá, hogy a kezében tarthatja. Persze vágni nem tud vele, nem is kell, hogy tudjon, de böködi apapírdarabokat, ahogy Julinál látja. Nem érti azt hiszem, neki miért is nem lesz egyre több, mint a szemében piedesztára emelt nagynak.

Közben délután séta közben ezt láttuk. Juli szerint ködszerű idő volt... én meg bár a Bazilikát nem szeretem különösebben, de azt, ahogy előbukkan, bármikor izgatottan és gyermeki ámulattal vagyok képes szemlélni:)

Juli doktorost játszik.
-Lélegezz méheket!-mondja.:)

A karácsonyi hangulat...

... részeként idén a Diótörő is helyett kapott a polcon.

Country Cottage Needleworks: The Nutcracker
36 ct Zweigart Edinburgh Cream,
TGA, WDW és CC fonalakkal

enyémtiédmienk

Most beteg voltam nagyon, és kaptam egy nagy mackót a papáéktól.-meséli Juli-És Márika is kapott egy kisebbet. De az igazából közös. :)

Mi nem használunk mikrót, -meséli Juli anyunak a mikrójukra pillantva - mert az kifertőtleníti az ételekből a vitamint.

Áldott, békés, meghitt, szeretetben gazdag karácsonyt kívánok

minden kedves rokonomnak, barátomnak és erre járó olvasómnak!

Időközben ezt a kis mézeskalácsos képet bekereteztem

amolyan könyvespolcon támaszkodósra...

Country Cottage Needleworks: Gingerbread Cottage
35 ct Zweigart Edinburgh kávéval festettem
TGA, WDW és CC fonalak szemre válogatva

Márti angyalkája :)

Járt közben errefelé egy kis angyalka a Vértesből is...

Kedves Márti, köszönöm szépen a manókat!

(még majd mutatom a képeket is:))

Ajándékom Melindától

Nagy meglepetésemre felénk repült egy pilisi angyalka...

Kedves Melinda, nagyon jól esett, hogy gondoltál rám,

szívből köszönöm!

Mártinak szeretettel!

Bent Creek: Photobooth Snowmen

28 ct Zweigart

TGA és CC fonalakkal

Rég jutottam net közelébe.

Gábor hónap eleje óta nem tárgyal, ami azt jelenti, sokal többet van velünk, nincsenek éjszakába nyúló aktanézegetések. Így nem csináltam igazán semmit, mert inkább lubickolok az együtttlétekben. Közben több mint 2 hétig beteg volt a család, Gábor, Juli és Mári is ágynak dőlt, de rendesen. Gábornak gyakorlatilag egy héten át folymatosan 38-39 között volt a láza minimum. Éjjel-nappal priznic, hűtőfürdő, végül lement a makacs láz (mindhármuknál közel 40 fok), és a közben még szokásos kinél hányás, kinél hasmenés. Szerencsére már csak az orrukat fújják és köhögnek. Karácsonyra már biztos meggyógyulnak. Fura, hogy én nem lettem beteg, pedig nekem jutott mindhármukról rendesen minden:), hiszek abban, hogy ilyen vírusoknál, ha szükség van rám, valahogy nem ragad rám. Bár ezt gondolom az orvostársadalom nem így gondolja. Persze, mikor végre lement a lázuk, és kicsit megnyugodtam, náthás lettem rögtön, szerintem pszichés alapon, de hát ez említésre sem méltó.

Mári közben egyre többet és többet beszél, rengeteg szót ismétel utánam a maga módján, de szerintem meglepően érthetően. Már nem is számlálom.Vannak félreértelmezései is, pl azt mondja anya gyeje (=gyere), de ez azt jelenti vegyél fel:), hát hiába, ezt hallja. Juli nevét egyszerűen tökéletesen ejti már, minden hangot szépen kiengedve, jaj, ezt nagyon szeretem hallani. Sőt, amiért odavagyok, van két mondóka, amit ugyan szóról szóra nem tud, de szókapcsolatokat (sőt egy-egy sort) igen, meg a ritmust is, és skandálja velünk. Amit meg tud, lelkesen kiabálja, végül örömében tapsol... édes...

Az elmúlt hetekben megszeretett nagyon egy babát (nekem babázósak a lányok), olyannyira, hogy még a szopizós szokásait, testtartását is átalakította miatta. Éjszaka, ha felébred, ezt kiabálja: "anya, baba, cici"... így sorban egymás után, míg mellé nem érek...

Még mindig nem szeret nagyon gyalogolni. Egyedül is egész sokat tud, kézen fogva meg teljesen jól közlekedik, de kifejlesztett egy speciális térdenjárást, és nem hajlandó róla lemondani.

A képen éppen fülig lisztes, segít az egyik reggeli pizsissütésnél...

Sajnáltam ezt a betegséget, mert Juli mostanában végre szereti az ovit, magától kérte, hogy már ott ebédelne, mert ő nagy ovis-ezzel indokolta. Ez a Mikulás- és karácsony várás, a készülődés jót tett, mostanában már nem volt sírás azért mert menni kell, sőt ami fontos, ott sem! Örülök neki, néha már játszik a gyerekekkel is, szóval jó lett volna, ha ez nem törik meg, de így alakult. Remélem, januárig nem csitul a lelkesedése.

Egyre jobban várja a Jézuskát, már visszaszámol, olyan jó megélni. Mesélek neki a gyerekeknek szóló Bibliából, mostanában csak ezt kéri. Folyton Jézuskásat játszik. Beteszi az egyik babát a bölcsőbe, betakargatja, és mögé ül, plédet borít magára a kis Szűz Mária. És ott ül áhítatban. "Jézus Krisztus- mondja- ez olyan szép név. Ez tetszik nekem." Csak azt sajnálja, hogy nem lány. Nem is érti igazán, miért nem lehet az, és azt mondja, neki azért inkább lány a Jézuskája...
-Zsúr lesz nálunk- mondja egyszercsak- megszületik a Jézuska, az a szülinapja, hát zsúrt kell tartani." Így megegyeztünk, hogy az egész karácsony egy nagy zsúr. Ezzel elégedett. Szerinte a pásztorok és három királyok imádása is az...

"Rohan az idő....

... Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet,

Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább."

(Koncz Zsuzsa)

-Anya, valaki összefirkálta a falat. -figyelmeztet Juli.
-Valaki? Ki lehetett?
-Hát nem tudom, vagy én, vagy Mári.
-Nem tudod? Mári fel sem ér odáig. És nem is tud még ilyen szépen rajzolni. Azt hiszem, én tudom, ki volt.:)
-Hát, szerintem Mári odatolta a széket, és a székről ő is eléri.

Na, ki a húnyó???:D

Juli nagyon várja már a Mikulást. Már ma este telepakolta az ablakot csizmával, papuccsal, hogy ne maradjon le semmiről. A csizmák alá kekszet készített, amit akkor fognak megtalálni, amikor felemelik a csizmákat, hogy telepakolják. Keksz pedig azért kell, mert a rénszarvasok szerinte biztos éhesen érkeznek hozzánk. De azt mondta, kaphat belőlük a Mikulás is, ha már ő is hoz neki mindenfélét. :)

Az oviban egyébként ma már találkozott vele. Tartottam tőle, hogy félni/sírni fog, mostanában elég sírós lett, de nem volt ilyesmi. Attól szeppent meg, amikor reggel nem találta a szekrénykénél a benti cipő felét. (A Mikulás érkezéséig mindenki, az óvó nénik is fél pár papucsban rohangáltak, mert a másik felét kitették az ablakokba:). ) Nagy nehzen megértette, hogy ez jó, és nem baj, hogy fél cipője van csak. De elég nehezen ment.

Juli, ma mikor érte mentem, azt mondta: "Anya, holnap jöhetnél később." Remélem, megtört a jég, és szeretni kezdi az ovit.

Ajándékba...

Mit beszél a tengelice?

Azt mondja a tengelice:

cipity Lõrinc, tyaf, tyaf, tyaf.
-Tengelice, fönn a fán,

ilyen pici dal után

mért mondod, hogy: tyaf, tyaf, tyaf?

-Pici madár vagyok én,

pici nótát tudok én,

cipity Lõrinc,

meg egy pici tyaf, tyaf, tyaf!

(Nemes Nagy Ágnes)

Juli ennél a versikénél mindig megkérdezi, "-Ugye, anyi ezt szereted?" És igen, valamiért szeretem...

A kép pedig ajándékba készült sok szeretettel ...

Tralala: Joyeux Noel, Le Sapin

40 ct. Zweigart Newcastle

TGA, WDW és DMC fonalakkal szemre válogatva

A keretezést némi flízzel alulról és némi csipkével felülről megbolondítottam. A masnin lévő gomb ötletét Ninánál láttam.:)

Juli ma először vált meg a táskájától az oviban. Eddig folyton rajta volt, nem volt hajlandó megválni tőle. Ma átadta A. néninek, legyen egy kicsit táskatartó fogas, míg ő elmegy játszani. Végre idáig is eljutottunk. (Eddig a táskájában és nyusziját szorongatva óvó nénivel a kézben közlekedett-ténykedett egész délelőtt.) Kicsit lassan megy ez az ovi-dolog nekünk, de sebaj.

Juli játszott a gyerekekkel egy darabig az oviban. Ma először. Eddig vagy az óvó nénik kezére vigyázott, vagy a dadusnak segített. Hurrá!

Cserebere fogadom...

...többet vissza nem adom!!!:))

Csereberéltem Barbival a Komód nyitása után.

Nagyon szépeket kaptam, köszönöm, Barbi!

(A képeket Barbitól kölcsönöztem.)

És ha már Barbi, kaptam Tőle egy kedves díjat is.

Köszönöm szépen, örülök, ha így érzed!

És ez nem kibúvó a továbbküldés alól, de kérlek Titeket, érezze magáénak mindenki, akinek blogja az én blogom jobb oldalán sorakozik, hiszen azért vagytok ott, mert kellemes Nálatok!!!:)

Ajándékot hozott a postás Márikának Ritától.

Most már neki is van rózsaszín horgolt sapkája.:)

Köszönjük szépen, nagyon tetszik!

(A képet Ritától kölcsönöztem:))

Juli szeret üzenet-postást játszani velünk. Ez úgy néz ki, én mondok valami, átmegy a másik szobába, elmondja Gábornak, és hozza a választ.

Ma ez így zajlott:

-Hogy lehet szüneteltetni egy pert?-kérdeztem. Juli fut lelkesen apához, majd:

-Hogy lehet szüretelni a pert? Az milyen? Ettem olyat?

:)

Csupa édes...

"Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: - Keserű fánk az élet? Vagy édes?

- Én azt honnan tudhatnám - mondja a pék. - Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják."

(Mosonyi Alíz: Boltosmesék)

... karácsonyi készülődés ...

Country Cottage Needleworks: Gingerbread Cottage

35 ct Zweigart Edinburgh kávéval festettem

TGA, WDW és CC fonalak szemre válogatva

Fürdetés után becsöngetett az alsó szomszéd (akinek amúgy mindig minden baja van velünk, elsősorban persze a lányokkal, de most jogosan reklamál), hogy kicsit áztatjuk, és foltos lett a plafonja. Ezután altatás közben arról álmodoztam, hogy újítjuk fel a fürdőszobánkat, és milyen szép is lesz. Teljesen összeállt egy szép vadiúj fürdő képe.

Aztán kijózanítottam magam. Az előző lakó, aki a fürdőszobát megcsinálta, hagyott tartalék csempét úgy.:(

Máribeszél: kuka, kocsi (=babakocsi), autó, sappa (=sapka), kutta (=kutya), pukkó (=puki),Kuji (=Juli), cinna (=egér), lácc (=lánc), pí (=paradicsom), kuccsi (=Kuksi, ez ő lenne), séta/sétál, bibi...

Folyon ki szeretne mászni a kádból, mintha már menne neki. És mosdatja magát, közben fel-fel pillant, várja az elismerésünket. Közben lelkesen keresi a cicijét (meg Juliét), igaz, néha Juli köldökét is annak nézi.:)

Odavan a nyakláncokért, magára pakolja őket állandóan.

Szereti a számítógépet, és minden olyat bütykölne, ami nem neki való.

Egyedül most nem jár, de kézenfogva nagyon szeret. A legjobban azt, ha egyik oldalról én, másikról Juli fogja.

Szereti a paradicsomot, sokszor azt gondolom azért, mert valami csodás ehető labdának tartja (abda mondja, és mutatja a hűtőben).

Múltkor jó béna voltam, belepottyantottam a WC-be a telefonom. Mári látta, hogy kotorászom benne. Azóta meg van győződve arról, hogy ezt így kell, és folyton belenyúl/-na. Én meg nem tudom lebeszélni róla...

Juli mostanában nagyon sokat rajzol, fest. Leginkább szivárványt, és virágokat (=színes maszatokat, amiket virágnak hívunk, aztán a színek alapján nevén nevezzük őket), napot, gesztenye fát, csigát, és egyszer már elég jól rajzolt egy hóembert is. Korábban nem szeretett rajzolni, az ovi óta érdekli, szóval határozottan formálódik. A kifestőket is egyre jobban használja, egész jól bent marad a vonalak között.

Állandóan ovisat játszik itthon, ill. balett órát tart. Öltözködik, rendezkedik, szervez... Tudom, ki kell játszania magából az ott történteket, úh. örülök neki, bár néha túlzásokba esik. Az ovit még mindig nem szereti, de a reggeli sírások már elmúltak. Azért ott még előjön, bár már nem napi rendszerességgel, és nem is sokszor. Legjobban a dadushoz ragaszkodik, terít vele, pakol, ágyaz, a ki szellemként a nyomában jár, de ő legalább mindig ott van.:) Talán már a gyerekek is kezdik érdekelni, de még mindig nem barátkozik, időnként azonban már mesél róluk.

És boltosozunk... ezerrrel...

Márika megtette első önálló lépéseit:))))))))))))))

A nap folyamán 3-4-et rendszeresen lépegetett egyedül. Ha lehuppant, megtapsolta magát.:) Mi meg őt!

My name's Winston. Mr.Winston...

" A Kis Bácsi Gombos Boltja éjjel-nappal nyitva van. Százegy fiókban tartja Kis bácsi a gombokat, száz fiókot kihúz, minden gombot megmutat a vevőnek, a világ minden ruhájára lehet itt gombot találni, mégis van, aki a százegyedik fiókot is meg akarja nézni. "Az a fiók üres", mondja Kis bácsi, és nem mutatja meg soha a százegyedik fiókot. Csak éjjel, ha egyedül van, akkor húzza ki néha vigyázva, az a fiók csillagokkal van teli, az ég csillagaival, és ha mégjobban kihúzza, nagy fényesség, egy kicsit belátni a mennyországba, és hallani, hogy suttognak az angyalok."

(Mosonyi Aliz: Boltosmesék)

Időközben elkészült még egy Mikulás zsák. Ha az előbbire azt írtam rendhagyó, akkor ez különösen az lett - legalábbis szerintem. Jó öreg Winston túlságosan nőies körítést kapott. Ráadásul a színek sem éppen szokványosak. De nekem tetszik.

Tavaly Juli is, Gábor is, Mári is kapott Mikulásra hímzett "csizmazsákot", csak nekem nem készült már. Hiányolták is, hogy hogy is van ez.:) Ezt magamnak szántam eredetileg, de Juli már egyezkedik, felajánlott egy újraelosztós cserét, alkudozik, hogy ebben bizony neki érkezzen a meglepetés az ablakba. :)

The Trilogy: Winston The Snowman

40 ct Zweigart Newcastle (kávéval festettem-sütöttem)

TGA és WDW fonalakkal ránézésre:)

Boti csizmája

Régóta adósa voltam Juditnak. Csereberéltünk egymással.

Végre sikerült megvarrnom Botond csizmáját.

Kicsit rendhagyó a színvilága, de bízom benne,

hogy tetszeni fog kis gazdájának.

Ha másért nem, mert teletömi minden jóval a Mikulás.:)

Heart in Hand: Herbert
36 ct Zweigart Edinburgh (teával festve)

fonalak: TGA, DMC (a színeket lecseréltem arra, ami itthon volt:))

Bolondozó hóemberek...

... is vannak. Végülis nem lehet szegényeknek folyton csak egy hideg szeles dombtetőn álldogálniuk. Néha ők is kedvet kapnak, hogy megörökítsék magukat. Ráadásul mint tudjuk, nem is túl hosszú életűek szegények. Szóval ők is bolondoztak, meg én is.:)

28 ct-osra hímeztem, mert az eredeti kékes alapszínt meg szerettem volna tartani, egész furcsa volt, sokkal apróbbhoz és finomabbhoz szokott a szemem mostanában.

28 ct Zweigart, TGA és CC fonalakkal
Bent Creek: Photobooth Snowmen

Régen szerettem az őszi óra átállítást, többetlehetaludni elvből. Mára megváltoztam. Amúgy is koránkelő gyerekeim ilyenkor fél öttől kukorékolnak. Alig várom mindig, hogy fél hat körül felkapcsolják a szemközti boltban a lámpákat, készülődvén a nyitáshoz, akkor jön egy felszabadult sóhaj, végre reggel van, és vége a hajnalnak. Így nagyon hosszú a nap, mert Juli nem alszik napközben, Mári is csak egyszer általában. Tudom, persze van jó oldala is, fél nyolckor már alszanak, de azért ez nekem brutálisan korán van.

Juli szereti az anyajegyeit nézegetni, számolgatni. Ekkor jött a felismerés:
Anya, az anyajegy, azért anya jegy, mert nemsokára én is anyuka leszek, ugye?

Lányos dolgok

Máribeszél: fojjó (forró) és mutatja, mire gondol; cicijji (bicigli), bácsi, néni, técta (tészta), taccsi (tapsi), kettő, kakkkó (kakaó), spujji (spulni, na igen, fontos szavakat tanul a kisasszony:)), hajjó (halló- és közben tartja a füléhez az aktuális telefonját, ami akár kocka is, csak oda lehessen tenni:))...

Egyébként egyre nyitottabb, érdeklődőbb a külvilág felé. Julit változatlanul imádja. Rengetegszer puszilja, simogatja. Mindenkitől elköszön (szijja kiáltozza vadul, és integet hozzá). Nagyon ügyesen rak egymásra dolgokat: a műanyagüveg kupakját az üvegre, a labello tokját a tubusra... ilyesmiket. Ezekért odavan teljesen. Meg azt a bedugdodós játékot is nagyon szereti. Még nem tudja, mit hova kell tenni, de ha odahelyezem, nagy lendülettel belöki, majd megtapsolja magát. Ezt a magát megtapsolós dolgot imádom, Juli is csinálta. Szereti a botturmixot, mindig segít, megfogja a tetejét, miközben használom. A porszívóhoz odamegy, elkezdi püfölni a bekapcs. gombot, és az orrához tartja a szívókát, közben elégedetten nevet. Van egy zsebcicája, az lett a kedvenc mostanában. Sajnos fából van, így állandóan fadarabokat bányászok a szájából.

Juli közben a héten itthon van, beteg is, meg őszi szünet is van. Az ovi még mindig nagyon nehezen megy, de a múlt hét végére már végre nem volt sírás. Mondjuk ehhez hozzásegít, hogy alig van ott, kb. 9 és fél 12 között. Így azért nem olyan nehéz ovizni. Csak nekünk egy rohanás Márival. De majd idővel kicsit biztos kitolódik.

Itthon állandóan ovisat játszik, ő az óvó néni, Gábor vagy én vagyunk a Juli, akinek sírnia kell, és nem ereszti az óvó néni kezét. Ő meg mondja azokat a mondatokat, amiket ott hall. Egyébként sok mindenben változott: sok új szót használ, sokat fest-rajzol (eddig nem szeretett)... Azért egy kicsit biztos jól is érzi magát, a múlt héten nagyon ügyes volt már, az egyik ott tanult verset kör közepén állva elszavalta a többieknek kétszer is. Pedig nem volt muszáj, ő szerette volna. Szóval azért alakul.

Diótörő

Ki lakik a dióhéjban? -

Nem lakhat ott bárki,

csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra,

kinyílik a csontkapuja,

És cammogva előmászik

vén Dióbél bácsi -

csak a szádat tátsd ki!

(Csoóri Sándor)

Az eredeti képet kicsit megvariáltam, az angol feliratot semmiképpen sem szerettem volna ráhímezni. Sokáig azt gondoltam, majd magyarul írom ki. De aztán rájöttem, nekem az nagyon didaktikus. Ha valaki ismeri a mesét, úgyis rögtön tudja, mit lát, aki meg nem, annak meg úgyis csak egy kép. (Remélem, nem bántok meg ezzel senkit, nem áll szándékomban.) Végül megismételtem fent az alsó díszítősort, s bár így zsúfoltabb-csicsásabb, de a karácsonyba ennyi nekem belefér.

Nagyon szeretem a Diótörő meséjét. Miközben hímezgettem, folyton bevillantak az általam látott előadások képei, a táncok, a zene, az óriásnyira növő karácsonyfa, a groteszk babaformájú diótörőt dajkáló Marika, a hálószoba, az egerek futkosása, a Bababirodalom... Jó lenne, ha nemcsak a mesebeli Marika, de az én Marikám:)) is álmodna ilyen csodálatos meséket magának. És na jó, persze Juli is álmodhatna hasonlóan jókat.:)

Country Cottage Needleworks: The Nutcracker

36 ct Zweigart Edinburgh Cream,

TGA, WDW és CC fonalakkal