Máribeszél: fojjó (forró) és mutatja, mire gondol; cicijji (bicigli), bácsi, néni, técta (tészta), taccsi (tapsi), kettő, kakkkó (kakaó), spujji (spulni, na igen, fontos szavakat tanul a kisasszony:)), hajjó (halló- és közben tartja a füléhez az aktuális telefonját, ami akár kocka is, csak oda lehessen tenni:))...
Egyébként egyre nyitottabb, érdeklődőbb a külvilág felé. Julit változatlanul imádja. Rengetegszer puszilja, simogatja. Mindenkitől elköszön (szijja kiáltozza vadul, és integet hozzá). Nagyon ügyesen rak egymásra dolgokat: a műanyagüveg kupakját az üvegre, a labello tokját a tubusra... ilyesmiket. Ezekért odavan teljesen. Meg azt a bedugdodós játékot is nagyon szereti. Még nem tudja, mit hova kell tenni, de ha odahelyezem, nagy lendülettel belöki, majd megtapsolja magát. Ezt a magát megtapsolós dolgot imádom, Juli is csinálta. Szereti a botturmixot, mindig segít, megfogja a tetejét, miközben használom. A porszívóhoz odamegy, elkezdi püfölni a bekapcs. gombot, és az orrához tartja a szívókát, közben elégedetten nevet. Van egy zsebcicája, az lett a kedvenc mostanában. Sajnos fából van, így állandóan fadarabokat bányászok a szájából.
Juli közben a héten itthon van, beteg is, meg őszi szünet is van. Az ovi még mindig nagyon nehezen megy, de a múlt hét végére már végre nem volt sírás. Mondjuk ehhez hozzásegít, hogy alig van ott, kb. 9 és fél 12 között. Így azért nem olyan nehéz ovizni. Csak nekünk egy rohanás Márival. De majd idővel kicsit biztos kitolódik.
Itthon állandóan ovisat játszik, ő az óvó néni, Gábor vagy én vagyunk a Juli, akinek sírnia kell, és nem ereszti az óvó néni kezét. Ő meg mondja azokat a mondatokat, amiket ott hall. Egyébként sok mindenben változott: sok új szót használ, sokat fest-rajzol (eddig nem szeretett)... Azért egy kicsit biztos jól is érzi magát, a múlt héten nagyon ügyes volt már, az egyik ott tanult verset kör közepén állva elszavalta a többieknek kétszer is. Pedig nem volt muszáj, ő szerette volna. Szóval azért alakul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése