rózsák halomban

Lehet, hogy soha ki nem ejtem,
Mit boldog fájón rejt a lelkem.

Mint gyémántot a szürke tokban,
Hordom e kincset mély titokban.

Szent e titok s e némaság szent,
A sírban mondok rája áment.

De szemeimben ott lobogsz majd
S te adsz ajkamra hosszú sóhajt.

A vérem lángra tőled lobban
S virágot nyitsz haló poromban.

Magányos és fekete rózsát
És – nélküled nem lesz mennyország!

                                   (Juhász Gyula)

Megint újrahasznosítás sajátos módon: a tálca régi, a rózsák újak benne.
Szerintem egészen jól megférnek együtt.

  

40 ct Newcastle linen

minta: amolyan hasraütősen

fonal : WDW