őszrevaló

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket

üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd

szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,

megannyi dús, tündöklő ékszerét.

Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,

és elgurul, akár a brilliáns.

A pompa ez, részvéttelen, derült,

magába-forduló tökéletesség.

Jobb volna élni. Ámde túl a fák már

aranykezükkel intenek nekem.

(Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli )

Legalábbis nekem ezt az évszakot idézi. Nosztalgikus hangulatban készült ez a tálka még tavasszal, és szándékosan nem nevezem hamutartónak, pedig tudom, hogy rendeltetését tekintve az, de miért kéne funkciójának megfelelően használni? Dohányzásellenesek vagyunk, viszont folyton keresem az olyan tárgyakat, amire, amibe hímzéseket tehetek. Így akadtam erre is egy zsibvásár alkalmával, hogy aztán a két üveglap közé hímzés kerülhessen. Mivel rézből van, ráférne egy jó kis szidolozás. Ráférne, majd egyszer :)

És ha nosztalgikus hangulat helyett inkább a giccs ugrana be, hallgasd meg gyorsan ezt ;)