Márival ma kicsit ügyintézős-bóklászós volt a délelőttünk. Egyre több boltban van már kitéve kisszék, asztallal, filctollal, játékokkal (egyik sem eladó, a berendezéshez tartozik), hogy az anyukák nézelődhessenek, és persze vásároljanak:). Na, az egyik ilyenbe is bementünk. Mári rögtön lecsapott egy kis kötött majomra. Végig a kezében szorongatta, míg én körülnéztem az üzletben, majd mikor menni szerettem volna sem akart megválni tőle. Az eladó látva a ragaszkodását, mondta, neki adja, vigyük nyugodtan. Szóval jól lelejmoltuk.:(
Egész nap fogta a majmócáját, nem eresztette akkor sem, amikor Juliért mentünk az oviba. Persze Juli rögtön kiszúrta az új állatot, és hiányolta, hogy ő nem kapott. Mondtam neki, most valóban nem, de van ami neki van, van ami Márinak... soroltam a példákat, majd elmeséltem, milyen különös úton jutottunk hozzá az új kedvenchez. Erre mit mondott?
- Anyi, menjünk akkor most el abba a boltba, én is kinézek magamnak valamit, a néni meg nekem adja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése