Juli ma délutáni játszós-beszélgetős percekben ezt mondta:
A Márk barátom. Az oviban. Ő aranyos kisfiú. És mindezt olyan csodaédes örömmel az arcán és csillogással a szemében, amit annyira imádok látni rajta.
Persze, barátságról még szó sincs, józan anyai ésszel azt gondolom, lehet, hogy játszottak már együtt vagy beszélgettek, de talán kezd könyebb lenni neki ez a szocializációsdi. Neki nehezen megy a beilleszkedés. Bár már szívesen megy oviba, ez is eredmény, de többnyire az óvó nénik mellett sertepertél. Azt hiszem, még mindig inkább a szemlélődő-befogadó fázisban van, legalábbis a szabad játék idején. Igazából sosem értem, ha a felnőttek azt kérdezik tőle, sok barátod van? ki a barátod?, stb. ez közel áll azokhoz az értelmes kérdésekhez, hogy jól megy a suli?, tetszik a suli?, jó tanuló vagy? stb... szóval miért is kell ilyeneket kérdezni? Csak azért, hogy szóljunk hozzá? Akkor nem lenne jobb inkább, hogy van-e kedvenc meséd, mivel szeretsz játszani? Miért a frusztráló kérdések az elsők? Mintha olyan egyszerű lenne barátot találni az embernek. Ez sem gyerekként, sem felnőttként nem könnyű. Sőt, azt gondolom, ha valaki talál, az szerencsés, mert nem jut mindenkinek. Meg kell becsülni, örülni kell neki, mert lehet, hogy nincs napi kapcsolat, és akármilyen messze is sodorja az élet, mégis biztos pont marad. Valahogy ott van és kész, a zsigerekben is, hogy aztán egy találkozás során ott folytassuk, ahol korábban minden abbamaradt.
Juli ma délutáni játszós-beszélgetős percekben ezt mondta: A Márk barátom. Az oviban. Ő aranyos kisfiú. És mindezt olyan csodaédes örömmel az arcán és csillogással a szemében, amit annyira imádok látni rajta.
Persze, barátságról még szó sincs, józan anyai ésszel azt gondolom, lehet, hogy játszottak már együtt vagy beszélgettek, de talán kezd könyebb lenni neki ez a szocializációsdi. Neki nehezen megy a beilleszkedés. Bár már szívesen megy oviba, ez is eredmény, de többnyire az óvó nénik mellett sertepertél. Azt hiszem, még mindig inkább a szemlélődő-befogadó fázisban van, legalábbis a szabad játék idején. Igazából sosem értem, ha a felnőttek azt kérdezik tőle, sok barátod van? ki a barátod?, stb. ez közel áll azokhoz az értelmes kérdésekhez, hogy jól megy a suli?, tetszik a suli?, jó tanuló vagy? stb... szóval miért is kell ilyeneket kérdezni? Csak azért, hogy szóljunk hozzá? Akkor nem lenne jobb inkább, hogy van-e kedvenc meséd, mivel szeretsz játszani? Miért a frusztráló kérdések az elsők? Mintha olyan egyszerű lenne barátot találni az embernek. Ez sem gyerekként, sem felnőttként nem könnyű. Sőt, azt gondolom, ha valaki talál, az szerencsés, mert nem jut mindenkinek. Meg kell becsülni, örülni kell neki, mert lehet, hogy nincs napi kapcsolat, és akármilyen messze is sodorja az élet, mégis biztos pont marad. Valahogy ott van és kész, a zsigerekben is, hogy aztán egy találkozás során ott folytassuk, ahol korábban minden abbamaradt.
1 megjegyzés:
Innen látszik, hogy Márk a legjobb fej a Juli csoportjában! Kedvelem!;)
...
Megjegyzés küldése