Juli is (mint gondolom minden kislány) nagy virággyűjtő korszakában van, folyton csokrozik. Tudjátok, vannak olyan nénik mindenfelé, akik lesben állnak, hogy szerintük mit nem lehet, és ha valaki megzavarja a környezetüket, rögtön a teraszra/ablakba pattannak, és fennhangon kiabálnak bárkivel, nos, miután virágszedés közben találkoztunk egy ilyen nénivel (nem, nem szedtük le a virágját, mert figyelünk a gondosan megmunkált kis kertekre, csak én rábólintottam, hogy azt a virágot, ami ugyan a művelt kis kertben is van, de aminek a magját valószínűleg évekkel ezelőtt szanaszét messzire is elfújta a szél, a virágot, ami láthatóan fűcsomó közepén van csak úgy, amit fűnyírás közben is lenyírnának, szóval azt leszedheti), és Julit láthatóan megijesztette, úgy láttam eljött az ideje az idei otthoni ültetésnek is.
Kert, erkély és terasz híján az ablakba szoktunk virágokat ültetni. Elmentünk virágért, majd miután kiválasztottuk a nekünk tetszőket, Juli vérszemet kapott, így most a gyerekszoba ablakában lévő ládában néhány kis eperbokor virít, ott nézzük majd napról napra, hogy lesz a virágokból eper, és hogy növekednek, színesednek az majd eperszemek. Remélem, valóban lesznek rajta, és nem hiába vizslatják apró óvó eprészszemek...
