. . . s z e m e z g e t ő

Rég jutottam net közelébe.

Gábor hónap eleje óta nem tárgyal, ami azt jelenti, sokal többet van velünk, nincsenek éjszakába nyúló aktanézegetések. Így nem csináltam igazán semmit, mert inkább lubickolok az együtttlétekben. Közben több mint 2 hétig beteg volt a család, Gábor, Juli és Mári is ágynak dőlt, de rendesen. Gábornak gyakorlatilag egy héten át folymatosan 38-39 között volt a láza minimum. Éjjel-nappal priznic, hűtőfürdő, végül lement a makacs láz (mindhármuknál közel 40 fok), és a közben még szokásos kinél hányás, kinél hasmenés. Szerencsére már csak az orrukat fújják és köhögnek. Karácsonyra már biztos meggyógyulnak. Fura, hogy én nem lettem beteg, pedig nekem jutott mindhármukról rendesen minden:), hiszek abban, hogy ilyen vírusoknál, ha szükség van rám, valahogy nem ragad rám. Bár ezt gondolom az orvostársadalom nem így gondolja. Persze, mikor végre lement a lázuk, és kicsit megnyugodtam, náthás lettem rögtön, szerintem pszichés alapon, de hát ez említésre sem méltó.

Mári közben egyre többet és többet beszél, rengeteg szót ismétel utánam a maga módján, de szerintem meglepően érthetően. Már nem is számlálom.Vannak félreértelmezései is, pl azt mondja anya gyeje (=gyere), de ez azt jelenti vegyél fel:), hát hiába, ezt hallja. Juli nevét egyszerűen tökéletesen ejti már, minden hangot szépen kiengedve, jaj, ezt nagyon szeretem hallani. Sőt, amiért odavagyok, van két mondóka, amit ugyan szóról szóra nem tud, de szókapcsolatokat (sőt egy-egy sort) igen, meg a ritmust is, és skandálja velünk. Amit meg tud, lelkesen kiabálja, végül örömében tapsol... édes...

Az elmúlt hetekben megszeretett nagyon egy babát (nekem babázósak a lányok), olyannyira, hogy még a szopizós szokásait, testtartását is átalakította miatta. Éjszaka, ha felébred, ezt kiabálja: "anya, baba, cici"... így sorban egymás után, míg mellé nem érek...

Még mindig nem szeret nagyon gyalogolni. Egyedül is egész sokat tud, kézen fogva meg teljesen jól közlekedik, de kifejlesztett egy speciális térdenjárást, és nem hajlandó róla lemondani.

A képen éppen fülig lisztes, segít az egyik reggeli pizsissütésnél...

Sajnáltam ezt a betegséget, mert Juli mostanában végre szereti az ovit, magától kérte, hogy már ott ebédelne, mert ő nagy ovis-ezzel indokolta. Ez a Mikulás- és karácsony várás, a készülődés jót tett, mostanában már nem volt sírás azért mert menni kell, sőt ami fontos, ott sem! Örülök neki, néha már játszik a gyerekekkel is, szóval jó lett volna, ha ez nem törik meg, de így alakult. Remélem, januárig nem csitul a lelkesedése.

Egyre jobban várja a Jézuskát, már visszaszámol, olyan jó megélni. Mesélek neki a gyerekeknek szóló Bibliából, mostanában csak ezt kéri. Folyton Jézuskásat játszik. Beteszi az egyik babát a bölcsőbe, betakargatja, és mögé ül, plédet borít magára a kis Szűz Mária. És ott ül áhítatban. "Jézus Krisztus- mondja- ez olyan szép név. Ez tetszik nekem." Csak azt sajnálja, hogy nem lány. Nem is érti igazán, miért nem lehet az, és azt mondja, neki azért inkább lány a Jézuskája...
-Zsúr lesz nálunk- mondja egyszercsak- megszületik a Jézuska, az a szülinapja, hát zsúrt kell tartani." Így megegyeztünk, hogy az egész karácsony egy nagy zsúr. Ezzel elégedett. Szerinte a pásztorok és három királyok imádása is az...