. . . s z e m e z g e t ő

Juli tegnap a ruháimban és cipőimben flangált a lakásban, mikor felugrott a tesóm pár percre. Juli megörült neki, és így vidáman szólt:
- Nézd, Geri, lopakodósban vagyok!:)
(Általában azt szokta a szerelésemben mondani magáról: Nézd, kisasszonyka vagyok!)

Mári közben betöltötte a két hónapot (4790 gr:)), egyre többet gőgicsél, már nagyon sokat mosolyog, amit szeretnék lefényképezni, mert nagyon édes, de még nem sikerült. Már figyeli, és mosolyog, mikor az ágya fölött lévő zenélő forgót feltekerjük neki. Még mindig nagyon éber, alig alszik napközben, és sokat sír nagyon, de remélem, most már hamar túllendül ezen a hasfájos időszakon. Érdekes számomra, hogy Juli első pillanattól "kiválasztotta a repertoáromból", melyik dalra nyugszik meg (Erdő szélén házikó...), nem volt olyan sírás, amit ne hagyott volna abba, ha elkezdtem neki énekelni. Mári is döntött, már a kórházban megszerette a Hajlik a fűzfát. Ha ezt éneklem, akkor érzi igazán anyánál magát.