Tulipános album

Hosszú hetek óta nem volt tű a kezemben, de néhány napja újra elővettem.

Kérésre készült ez a tulipános album, azt hiszem, házassági évfordulóra...

Őrizzen sok szép pillanatot!

azt hiszem, Blackbird Designs a minta, amiből egy részletet hímeztem

36 ct Zweigart Edinburgh, saját festés

fonalak: DMC, Szentpyr, Nina

különválós

A kézimunkázós bejegyzéseimet és a családomról szólókat szétválasztom.  Az utóbbit egy új, zárt blogban szeretném folytatni. Ha szívesen velünk lennél a mindennapjainkban,  írj a marosizsofi@gmail.com címre, és küldök meghívót.

Jó nézegetni, ahogy a három lelkes amatőr jógázik... Gábor fárad el leghamarabb, kimerültségét demontsrálva kijön a szobából, majd pólót cserél.

Gábor bolondozik Márival. Mári felállna az ágyra, Gáborka "hecceli" közben. Végül Mári besokall és méltatlankodni kezd:
- Nem vicces, apa, nem vicces...

Sajnos elfelejtettem ma fényképezni, pedig lett volna mit: helyenként makrancos lánykákat, akik nem is olyan makrancosak, hanem nagyon is kedvesek, miközben mulatságot szerveznek királylányként a sárkányra várva, akik dübörgő léptekkel rohangálnak, vagy éppen gyereksütit gyúrnak-szaggatnak... Ők pedig fotózhattak volna két anyukát, akik csak beszélnek-beszélnek (na jó, az Egyik beszél nagyon sokat, a Másik meg türelmes vele), és horgolnak (na jó, a Másik horgol és tanít, az Egyik bénázik)...

Rendbetettük Marótot (na jó, tennivaló azért maradt bőven), jó volt a sok pókhálótól, téli bogártól miegyebektől megszabadítani, közben zsemlét majszolni, melyre a sült oldalas zsírját kentük, és bodza szörpöt inni (na ennél a pontnál bevallom, egy fröccs jobban esett volna,de a szörp is nagyon finom volt). Én szeretek takarítani, nagyonis szeretek, csak hagyjanak csinálni.:) A kistörpék meg közben jót homokoztak-kavicsoztak a Duna partján Gáborral, méregetve a fák törzsén és a kerítések oldalán, mekkora volt, és mennyit is apadt le már a nagy folyónk. Apad, apad, de még van dolga jócskán.

Azt hiszem, én legalább annyira élvezem, hogy nincs ovi, mint Juli.

Itt van apa cipője. Dolgozni akar menni. Ott a táskája is.

Dolgozik az apa. Nem jön ide Julihoz.

- ez csak azért érdekes nekem, mert összefűz már mondatokat. Jó ezt hallani nagyon.

Megint szalad a bácsi.

A bácsi kergeti a labdát. Miért?

Puff. Elesett. Fáj?

Ott is szalad a bácsi.

Foci vébé van, nekünk meg egy 21 hónapos kommentátorunk.

Vásárlás után Jézuskának kellett levelet írnunk... Julira rájött, biztos, ami biztos, kapja meg időben, szerezze be neki a vágyott kincseket, aztán még rakosgassa karácsonyig. Így az esélyét se adjuk meg annak, hogy közben esetleg elfogyjon a polcokról...

A levelet kitettük a virágládába, és a szél elfújta a címzettnek.

Anya, nézd ezt az éééédes hello kittys pólót! Én ebbe most nagyon beleszerettem!-mondja lelkesedve az egyik boltban. Khmm... csajszisodik...

Nézd, anya! Olyan nagy a pocakom, mint apáé!- mondja egy pohár bodzaszörp után, és domborít hozzá. Apa?! Mit szólsz?!:D

Ma a bíróságról kijövet összefutottunk két ismerős anyukával. Az egyik messziről kiabált:

-Mi az? Válsz?

-Dehogyis- feleltem- csak a férjemhez ugrottunk be... (és mivel úgy éreztem, értetlenül néz, folytattam...) itt dolgozik.

És közben a mondatom végére nagyon elszégyelltem és kellemetlenül éreztem magam, mert az a bizonyos "dehogyis" csenghetett volna máshogy is a számból, a másik anyuka alig egy éve vált el...

Mári szerintem szépen és kifejezetten sokat beszél a korához képest, mégis van néhány édes mellémondás, amihez ragaszkodik. És mielőtt elfelejteném, mert néhánnyal már így jártam, lejegyzem:

mamoj: majom
kövics: kavics (Julinál ez kőke volt:))
tapucs: papucs

kanalt: kanalat
virázs: zsiráf
oroflánt: elefánt (sokáig mindne nagy testű állat oroszlán volt nála)
passzan: szappan

Mostanában már tényleg be nem áll a szája, korábban is így éreztem, talán csak annyi változott, ha nem beszél, megállás nélkül énekel, mondókázik, ami eszébe jut.

Plüss játék és alvós rongyi helyett meg egy mokkás kanálhoz és egy játék pohárhoz ragaszkodik, ezt cipeljük magunkkal mindenfelé, még bizony az ágyba is sokszor, ráadásként van egy rózsaszín plüss babaruha is, amit kizárólag sapkaként szeret hordani. Ez utóbbi felvéve elég vicces, sokak számára hibbantnak tűnhetek így vonulva vele...

Szépen halad a szobatisztaság felé is, reggeltől nincs rajta pelus addig, míg el nem indulunk valahova, ill. ha gyalog megyünk, már nem adok rá. Néha már autóztunk is nélküle, de azért olyankor még történhet baleset, hiszen tartani még nem tudja, csak szól, ha jön. A szűkítőn vagy a WC-n jobban szeret üldögélni, mint a bilin, csak az utóbbit egyedül is tudja használni. Kint van, sokszor nem is szól, csak ráül, én meg később látom, megint került bele valami. Persze sokszor hozza is, szereti együtt velem kiönteni. A napközbeni mászkálások nem siettetik a dolgot, de mivel nincs kert, muszáj kimozdulni a lakásból. Persze ráérünk vele, igazából csak látom, hogy őt zavarja már sokszor, mondja, hogy kell (mindig kakit mond, akármi jön), és ideges lesz, hogy vegyük már le a pelust, legtöbbször már attól is, hogy rá szeretném adni. A fűbe pisilést élete extra kalandjának tekinti, sokszor a lakásban is ezt kéri: "Pisiljünk fűbe!" Ma volt az első pelusmentes napunk az esti fürdésig bezáróan, napközbeni alvást (!) is beleértve, és minden a vécébe ment. Szóval azért alakul a dolog.

Nem mindenben vagyok elégedett az ovival, de azért sok dolog tetszik. Ma is tetsző, nagyon jóleső dolog történt. Délelőtt kaptam egy MMS-t, rajta egy julis fotóval, ahogy beöltözve maskarában játszik. Mikor felhívtam A. nénit, hogy megköszönjem, azt mondta, csak azért küldte, hogy lássam, a reggeli anyába bújások csak nekem szólnak, és bizony ő ott valóban jól szokta érezni magát, (ha nem is mindig, ami valljuk be, nem is várható el,) nem csak ők nyugtatgatnak ezzel.

És ma még kisvonatozni is elmentek Juli nagy örömére.

Eszter, drága, Te nekem ma nagyon nagy örömet szereztél! És nem álltál meg itt, hanem fokoztad a derűm, ugyanis mikor benéztem hozzád, nagyot kacagtam az ott olvasható legújabb csemegén. Most muszáj is ide bemásolnom:

Hát ezt megértük, ez a 855. bejegyzésem ebben a blogban, és ebből az alkalomból játékot hirdetek! Azok is között a kedves, Zsófi nevű olvasók között, akik kézimunkablogot írnak és véletlenül folyton lemaradnak a blogos játékokról, egy bio aroma relax spa nyereménycsomagot sorsolok ki, benne egy illóolajos bioszappannal (bugyorban!) és egy dörzscsomókkal ellátott, biofonalból készült fürdőkendővel (bőrradírozó hatás!), valamint egy bónusz meglepetéssel!

A szabályok egyszerűek: a feltételeknek megfelelő olvasók nevét részvételi szándékuktól függetlenül felírtam egy papírra, és tegnap éjfélkor kisorsoltam (igazából nem tegnap, hanem tegnapelőtt, mert most igazából Ljubljanában vagyok) a nyertest, aki nem más, mint Zsófi!Gratulálok a nyertesnek, a nyereményt postán juttatom el hozzá!

A postás meg is hozta, fülig érő mosolyt okozva ezzel egész napra. Az ajándékok nagyon tetszenek, lélekben már radírozok és relaxálok a finom illatok társaságában (gyakorlatban egyelőre a paprikás krumpli illata terjeng annak ellenére, hogy zúg a szagelszívónak nevezett berendezés a lakásban)! Köszönöm, kedves Eszter, érezd jól magad Ljubljanában!

Hárman a konyhában, Mári valahol a gyerekben. Egyszer csak feltűnik mindannyiunknak, hogy nincs velünk.
-Mi ez a nagy csönd?- kérdezi Gábor.
Ebben a pillanatban szinte válaszként jön a felelet a szobából:
-Jaj, maszatos lett a Márika! Jaj! Segítsél!

Az ovis kirándulás jól sikerült, vittünk karikára vágott répákat, és vettünk egy adag vadasparki tápot, amiket a kecskék és az őzek Juli legnagyobb megelégedésére jóízűen megettek; a gyerekek a sok séta és állatnézegetés során ugyan alaposan elfáradtak, uzsonna után mégis maradt még bennük annyi szusz, hogy a fiúk üldözőbe vegyék a lányokat, majd a lányok legalább olyan harciasan a vásárfiaként kapott madaras sípjaikkal a szájunkban rohanva támadást indítottak a fiúk ellen, hogy kisípolják őket a világból, aminek nagy bújócskázás lett a vége. Fél hét, és Juli már alszik. Elfáradt.

Vasárnap reggel egész napra való meglepett és jóleső mosolyt csalt arcunkra egy kedves barátunk meg a levese.;) Egyszerűen tök jó, hogy ilyen embereket is ismerünk. Köszönjük, Gabi!:)

Végre süt a nap...

Ma viccelt először. És annyira tetszett neki, hogy poént mondott, hogy kacagott... aztán persze nem unta meg, és jó sokszor elmondta vigyorogva.

Az évzáró jól sikerült az oviban, és bár arra számítottam, Juli belémbújik, nem így történt: rendezkedett, intézkedett, hangosan énekelt, tette a dolgát (még annál is többet), ahogy kell (meg ahogy már talán nem is kellett volna;)). Igaz, időnként megszakította az óvó nénik által szépen kialakított színpadképet, mert vadul integetett nekünk vagy éppen kirohant puszit adni Márinak. De ettől teljes a kép.

Valahogy az összes vékony harisnyáját eltűntette. Merthogy állandóan pakol, csomagol, dobozol. Már rumlis fiókunk is van, én meg menekítem a dolgait, hogy minél kevesebb kerülhessen oda. De a harisnyák eltűntek szőrén-szárán, ő nem mondja meg hova tette, én meg hiába keresem... már mindenhol megnéztem (persze szerintem mindenhol, különben meglennének), ráadásul egyre morcosabbá válva...

Sétálunk a temetőben. Juli szedett egy csokor százszorszépet, azt szorongatja a kezében. Az egyik sírnál egy bácsi megszólítja:

-Milyen szép a virágod, kislány. Olyan szép, mint amilyen te vagy.
- Tudod, meghalt a nagymamám, a sírjához viszem- feleli.

Sokat beszél és kérdez róla, és elég zaklatott. Rosszul alszik, és sokszor sír álmában...

És ilyen még nem volt velem, de ma elaludtam a kádban...

Hajnalban meghalt Gábor anyukája.

Annak, hogy lankadatlanul ömlik az eső, csak a lányaim örülnek nálunk. Éppen hangyaházakat építenek legóból és fakockákból a lakásban megjelenő, menedéket kereső hangyáknak. Mondtam nekik, mi csak átmeneti szállást adunk, de állatnak legalább ez is állat a lakásban...

Felnőttünk. Nem akkor történt, mikor dolgozni kezdtünk, betöltöttünk egy bizonyos kort vagy mikor a lányaink megszülettek, hanem most...

Van ez a sok blogos játék. Ti, Kedves Blogerinák meghirdettek egy nyereményjátékot. Szeretnék jelentkezni, mert szeretek benézni hozzátok, mert feltöltődöm Nálatok, aztán azért is, mert szép a jutalom, és azért is, mert jó játszani. Elhatározom, hogy igen, bemásolom a logót, hogy minél több helyre jusson a híre, és persze kommentelek. De aztán közbeszól egy kislány (vagy kettő), és már a kommentre sem jut időm, a játékot pedig elfelejtem, és csak akkor jut eszembe újra, ha már a nyertes nevét látom. Ma is így jártam. Így marad le, aki lopja az időt a blogoláshoz.

Madaras album

"...Járt erre aztán egy madár,

idejött a világ partjára,

és megpillantotta a lányt,
meglátta és szépnek találta.."
(Pilinszky)

Készült sebtiben egy fotóalbum is, végülis annak szántam ...

Blackbird Designs: Mary E. Higdon 1851 (részlet, némi módosítással)
36 ct Zweigart Edinburgh Cream,
The Thread Gatherer Silk'n Colors Vintage Browns
 

Varródoboz újra

"Szőrén-szálán elveszett,

lába kelt a tűnek,

cérnát, hogyha varrni kell,

most már mibe fűznek?
Tűvé tette a szobát,

egész áldott este.

Sírt a kislány,

a tűt hiába kereste.
Lába mégse kelhetett,

el senkise vitte,

meglelném,

ha valaki keresni segítne..."

(Kányádi Sándor)

Két napja megtudtam, hogy egy régi osztálytársam-barátom lagzijába vagyunk hivatalosak holnap. Nem aza mindennapos barátféleség van köztünk, hanem az olyan tipusú, hogy időnként felbukkanunk egymás életében ovis korunktól kezdve. Sok kedves emlék köt hozzá, például sose fogom elfelejteni, hogy Juli születése után, mikor már hazaengedtek a kórházból, beállított egy fazék forró levessel. Nem is tudom megfogalmazni, milyen jól esett a gondoskodása. De ez csak egy a sokból. És ha már ilyen bütykölős fából faragtak, szeretnék neki olyan nászajándékot adni, amit magam készítettem. Rögtön törni keztem a fejem, mivel is készülnék el, de mivel új hímzésre már kevés volt az idő nekem, hát ezt vettem elő, amit nemrég készítettem. Úgyis csak várta a sorsát a könyvek tetején. Varródobozt kap amolyan Zsófi-módra, minden szükséges kellékkel berendezve-telepakolva, remélem, örülnek majd neki. Ez végülis még egy felszerelt házban is elkél.


Mivel elég pánikszerűen álltam neki, csak meglévő tartalékaim használtam. Így fordulhatott elő, hogy a doboztető zsinórja most legalábbis egy mérges darázsra emlékeztet engem, de nincs mese, így marad. Csak zölddel komor volt, csak sárgával kevés, így lett darázzsá...

Blackbird Desings: Live Each Season
40 ct Zweigart Newcastle Natural
WDW és TGA fonalakkal

Juli ma tanítgatta Márikát buborékot fújni. Régóta nem volt ilyen csendes fürdés itthon. Csak ültek a kádban, és nagy egyetértésben, koncentrálva fújták a buborékokat a karikán keresztül...
Jó volt. És békességes, különös nagy csend volt...

Brightneedle Designs: The Shaker Trees Sampler - keretben

Rügy bont színt, ág ring.

Lomb közt méh zsong: szárny árny.

Mint friss szél kél, fényt hint.

Még ez a fás kép maradt ki a keretezős mutogatásból, ugyanolyat választottam neki, mint lentebb a Sarah Tobiasnak. Szerintem illik hozzá.

Brightneedle Designs: The Shaker Trees Sampler
40 ct Zweigart Newcastle (teával festve)
WDW, TGA fonalakkal

Márival ma kicsit ügyintézős-bóklászós volt a délelőttünk. Egyre több boltban van már kitéve kisszék, asztallal, filctollal, játékokkal (egyik sem eladó, a berendezéshez tartozik), hogy az anyukák nézelődhessenek, és persze vásároljanak:). Na, az egyik ilyenbe is bementünk. Mári rögtön lecsapott egy kis kötött majomra. Végig a kezében szorongatta, míg én körülnéztem az üzletben, majd mikor menni szerettem volna sem akart megválni tőle. Az eladó látva a ragaszkodását, mondta, neki adja, vigyük nyugodtan. Szóval jól lelejmoltuk.:(

Egész nap fogta a majmócáját, nem eresztette akkor sem, amikor Juliért mentünk az oviba. Persze Juli rögtön kiszúrta az új állatot, és hiányolta, hogy ő nem kapott. Mondtam neki, most valóban nem, de van ami neki van, van ami Márinak... soroltam a példákat, majd elmeséltem, milyen különös úton jutottunk hozzá az új kedvenchez. Erre mit mondott?

- Anyi, menjünk akkor most el abba a boltba, én is kinézek magamnak valamit, a néni meg nekem adja.

Voltunk a bölcsiben beiratkozni. Túl azon, hogy nagyon barátságos, szép hely (tavaly készültek el a teljes felújítással és bővítéssel), és túl azon is, hogy kedvesen fogadtak, szinte ismersőként, hiszen Gábor anyukája közel 40 évig volt a bölcsőde orvosa, nehéz volt a szívem, nagyon nehéz, pedig most még ott sem hagytam Márit. Akárhogyis, ezt meg fogjuk szenvedni...

Esténként énekelek imádkozás és elalvás előtt a lányoknak. Egy mindig ugyanazt, meg egy választhatót is.

-Nem ezt akarom! Nem ezt akarom! -mondja nyafogva Mári, miközben tenyerével betapasztja a szám. Ő még így választ. :)

-Hát mit szeretnél?

-A nagykarácsont.

-Mári, biztos a Kiskarácsony, nagykarácsonyt énekeljük májusban, ráadásul elalvás előtt?

-Igen. -feleli vigyorogva és bólogat.

Később aztán kiegyezik az Erdő szélén házikóval is. Szerencsére.

Egyébként nagyon bírom ezeket az esti rituálékat. Juli mostanában rendszeresen így játszadozik velem minden este:

-Anya, énekeld, tudooood, amit nagyon szeretek.

-A beültettem kiskertemet?

-Igen, én meg becsukom a szemem, és alszom.

(...elkezdem énekelni, ők hangosan, lelkesen rázendítenek mellettem, majd Juli méltatlankodva megszólal:

- Jaj, anya, tudoood, ha ezt énekled, rögtön kipattan a szemem, és nem bírok magammal, énekelj inkább mást.

Persze, előre tudja, hogy ez így lesz.

Mostanában sorra zárasak lettek a környéken a szemétgyűjtők. Értem én, miért, mert a hegyről minden nagy BMW-s ezekbe a konténerekbe dobja be a szemetét. Mert BMW-je az van, de jó szokás szerint szemétdíjat már derogál fizetnie. (Volt olyan hónap, hogy annyira sok szemetet dobtak idegenek a szemetesünkbe, hogy plussz számlát küldött a tisztaságért felelős kft, mert annyival többször kellett felénk járniuk.) Félre ne értse senki, nem a BMW-vel és egyéb autómárkákkal van bajom, hanem ezzel a mentalitással. Na mármost a kft úgy gondolta, lezárja a kukákat, hátha rendeződik a helyzet. Nem így lett. A BMW-s most is megáll, és mivel lezárt kukát lát, egyszerűen mellédobja a szemetét. A szél meg fúj, hol erősen, hol kevésbé, maga előtt görgetve a járdára kiboruló szemetet. Élmény kinézni az ablakon.

És van még valami más is, ami ezzel kapcsolatban felvetődött bennem: az a sok kukázó, aki kopott-koszosan járja a megszokott, felosztott útvonalakon a várost, hogyan lép ebben a helyzetben tovább? Egyelőre csak azt látom, jönnek a már ismerős testtartások/ruhák/hátizsákok az utcákon, minden szemetes zárát ellenőrzik, majd felcsóválva tovább mennek. Sajnálom őket.

BBD: Sarah Tobias - keretben

"Beültettem kis kertemet a tavasszal

Rózsa, szekfű, liliom és rezedával..."

Szögre várva...

Blackbird Designs: Thank you, Sarah Tobias (Sarah Tobias)
40 ct Zweigart Newcastle (saját festés)
fonalak: WDW és Nina (szemre válogatva)

Juli is (mint gondolom minden kislány) nagy virággyűjtő korszakában van, folyton csokrozik. Tudjátok, vannak olyan nénik mindenfelé, akik lesben állnak, hogy szerintük mit nem lehet, és ha valaki megzavarja a környezetüket, rögtön a teraszra/ablakba pattannak, és fennhangon kiabálnak bárkivel, nos, miután virágszedés közben találkoztunk egy ilyen nénivel (nem, nem szedtük le a virágját, mert figyelünk a gondosan megmunkált kis kertekre, csak én rábólintottam, hogy azt a virágot, ami ugyan a művelt kis kertben is van, de aminek a magját valószínűleg évekkel ezelőtt szanaszét messzire is elfújta a szél, a virágot, ami láthatóan fűcsomó közepén van csak úgy, amit fűnyírás közben is lenyírnának, szóval azt leszedheti), és Julit láthatóan megijesztette, úgy láttam eljött az ideje az idei otthoni ültetésnek is.

Kert, erkély és terasz híján az ablakba szoktunk virágokat ültetni. Elmentünk virágért, majd miután kiválasztottuk a nekünk tetszőket, Juli vérszemet kapott, így most a gyerekszoba ablakában lévő ládában néhány kis eperbokor virít, ott nézzük majd napról napra, hogy lesz a virágokból eper, és hogy növekednek, színesednek az majd eperszemek. Remélem, valóban lesznek rajta, és nem hiába vizslatják apró óvó eprészszemek...

-Anya, szedjünk egy orgonát, jó?

-Jó.

-Tegyük vízbe, holnap meg beviszem az oviba, hogy ott felköszöntselek. Tudooood, anyák napján.

-Mondták az óvó nénik, hogy vigyetek virágot?

-Nem, de én adok ott neked.

És kicsit később:

-Anya, tudod melyik ruhát veszem fel holnap?

-??

-A fehér harisnyát meg azt a szép fehéret, tudoooood, amit a Julcsitól kaptam.

-A blúzt?

(bólogat)

-Azt mondták az oviban fehér blúzos ünneplőben kell menni?

-Nem, de én úgy szeretnék.

Az anyák napját egyébként számomra nagyon szépen ünneplik az oviban, úgy, hogy megmaradhat a meghittség, már amennyire az egy "idegen" közösségben megmaradhat. Juli megérkezéskor kézen fogva bevezetett engem a csoport egyik sarkába (egyszerre csak egy családé a sarok, a többiek kint várnak), ahol két szék és egy szépen megterített, virággal díszített asztal állt. Leültetetett, és átadta az ajándékot, amit ott készítettek, hozzámbújt, valamint verset is mondott volna (azt csak hazafelé a lépcsőházban tette meg:)). Kerek volt, szép, volt, a mienk volt, és nekem nagyon szimpatikus volt, hogy nem állítják ki a gyerekeket sorba az összegyűlt nagy csomó szülő előtt, nincs izgalom, csak a szeretgetés.

Csak ő adott virágot, és csak ő öltözött ünneplőbe.:)

Majd miután hazaértünk, Márival bújócskázni kezdtek, és azért folyt a harc, hogy ki bújhat el a mosogató alatti szekrényben, ahonnan előtte gondosan (majdnem) mindent kipakoltak.

BBD:Blooms for Sarah - keretezve

Ej, haj, gyöngyvirág,

Teljes szekfű,szarkaláb,

Bimbós majoránna!
Ha kertedbe mehetnék,

Piros rózsát szedhetnék,

Szívem megújulna...
(népdal)

Szeretem az egyszerűségét...

Blackbird Designs:Thank You, Sarah Tobias (Blooms for Sarah)
40 ct Zweigart Newcastle Cream
fonal: The Thread Gatherer Silk, Chololate Caramell

Juli ugyan kigyógyult a múlt heti középfülgyulladásból, most Mári a soros, kötőhártyagyulladása van, szegényke alig lát, szeme felduzzadva, és csak jön belőle a váladék, csak jön...

Ma mikor oviba indult, feltünően szótlan volt. - Izgulsz? -kérdeztem, mert ma ünneplik bent a szülinapját tortával. - Igen.- felelte csendesen mosolyogva.

(A szülinapozás jól sikerült, még a neki levágott csokitortát is megette, ami nagy eseménynek számít nálunk.)

Tegnap meglepődve vettem észre, hogy hosszú hónapok kitartó aknamunkája (miszerint mértéktelen és túlzott tejivási szokásaimat a minimumra csökkentsem) olyannyira eredményes lett, hogy az egyik kis kávézóban, mikor a pincér azt kérdezte, nagy tejeskávét kérek-e, én beidegződéseimmel együtt azt feleltem, igen, majd miután kortyolgatni kezdtem, rájöttem, képtelen vagyok ennyit meginni. Igaz, most, hogy nem lehet, jaj, most nagyon innék, akár egy akkora bögrével is!

Az mindenesetre nagyon jó, hogy megtörni látszik az a bizonyos jég, amit én annyira szerettem volna, hogy megtörjön, sőt, határozottan állíthatom meg is tört, igaz, még feltételhez kötötten (és persze ez még nagyon messze van):

Zs:- Olyan nagy már, ugye?-kérdezem az ölemben alvó Márival. - Azért milyen jó lenne babázni még egyszer.

G:- Ha olyan lakásba költözünk egyszer, hogy elférnek hárman, hát legyenek hárman...

Reggel - amikor egy sima szájhigéniés ápolásra mentem - még nem gondoltam, hogy könnyelműen megválok a két bal nyolcastól, amire a fogorvosom olyan lelkesen rábeszélt, merthogy csak galibát okoznak folyton (-És miért nem most húzzuk ki? -Hát húzzuk. (majd később): -És a felsőt miért is nem most húzzuk? Akkor egyszerre fájna, és egyszerre nem tudna enni azon az oldalon. -Hát, a doktor úr nem adott oda injekciót. :)-Ezt megoldjuk, míg megcsinálom alul, elzsibbad felül. Jó? -Jó.). És ugyan azt is mondta, hamar kijönnek, a felső különösen hamar és könnyedén, már megint nem az történt, ami a nagykönyvben írva vagyon, és csak küzdött-küzdött, már izzadságcseppekkel a szemüvegén is, végül beismerte, ezt ő nem gondolta, hogy így lesz, és ez most neki egy teniszedzéssel is felért. Hát nekem is, főleg, hogy soha nem ment a tenisz, hiába próbálkoztam vele. Inkább bölcs maradtam volna? Nem tudom, de most fájlalom, ha nem is az elvesztését, csak a számat, de azt nagyon. A kimerültséget leszámítva a nap jó volt, még az egyik könyvem_ is el tudtam olvasni vonatozás közben, ami hónapok óta a polcon várt rám, ráadásul úgy, hogy nem kellett folyton letennem valamiért. Ilyen is ritkán fordul elő, sőt, inkább nagyon-nagyon ritkán.

Nem esett messze az alma a fájától

"Alma, alma, piros alma fenn a fán,

Ha elérném, leszakítanám..."

Juli nagyon szereti ezt a dalocskát, a nemfelejtősek közül való. Márinak is megtanította már, aki persze némi torzítással, de annál nagyobb lelkesedéssel énekli Juli után.

Stephanie Herbert Pérez: J'Aime la Campagne!

36 ct Zweigart Edinburgh Cream
TGA ésWDW fonalakkal

Időközben Mári is növekszik, egyre hosszabbakat sétál már kocsi nélkül, ha jó kedve van, szinte fel sem tűnik neki, ha nincs nálunk a babakocsi, csak rohangál mindenfelé lelkesedve a felfedezés örömétől. Amit nagyon szeretek, hogy vonulunk hármasban egymás kezét fogva, egyik oldalon Juli, másikon Mári, így vagyunk mi a családi lány triumvirátus.

4.

Egy zajos:), kezdetben jókedvű, sütőgetős-játszós, majd később kissé viharos délután után hamar elaludtak (szerencsére a "vihar" is hamar elvonult), így volt időm becsomagolni az ajándékot, és elkészült mostanra a kért epertorta, amit kivételesen csak anya csinált segítő kezecskék nélkül, mert ő bármennyire is szeret a konyhában tüsténkedni, most azt felelte a kérdésemre, hogy együtt csináljuk vagy külön: Anya, a szülinapi tortát neked kell csinálnod! Az meglepetéses!

És holnap reggel már négy évesen ébred.

Játék és némi civódás közben:
J:- Nem leszek a barátod!
M: - Én is sem!- hangzik a durcás felelet.

-Jaj, de jó, anya, játszhatok azzal, ami az oviban is van? - kérdezi ebéd közben.

-???

- A dominóval, ami ott fent van a szekrény tetején!

- Persze, játszál.

- Nekem vetted?

-Igen, nektek.

És közben ráéberedek arra, hogy bizony a szekrény teteje már nem megfelelő esetleges szülinapi ajándékok és egyéb meglepetések elrejtése céljából, mert kis kiváncsi szemek már minden nem odaillő újdonságot észrevesznek. Új hely kell sürgősen, lett is, de ezt a kört már bebuktam, még szerencse, hogy csak az került oda.:)

Az úgy volt, hogy volt két termetes, szép, szeretett leanderem. Az előző lakásban a teraszon voltak, aztán mikor költöztünk, Gábor anyukájához kerültek, megígérve, hogy öntözve lesznek, gondoskodnak róluk. Az első nyárra már csak egy maradt, tavaly már az sem élte túl a telet, mert az ígéretet tevő gondos kéz (Gáboré) elfelejtette bizony locsolgatni. Bántotta is ám, hogy elszárította őket, ezért ősszel tör(-etet)t valahol néhány kis ágat, vízbe tette, gyökerezteteni kezdte. Egy életben maradt, cserépbe került. És most mosolyogva figyelem, mikor reggelente a konyhaablakban erőre kapó kis növény új leveleit számolgatja: Már kilenc van, látod? - kérdezi elégedetten. Látom, jaj, de ügyes vagy! - felelem ilyenkor. És bár messze van még attól, hogy ez is másfél méteresre nőjön, de azt hiszem, vizet biztosan kap majd mindig.:)

Volt egy hét, a múlt hét, mikor senki sem volt beteg itthon, mondjuk úgy december eleje óta. Úgy tűnik, mintha állandóan csak ápolnék, Julit, Márit, Gábort, ilyen időszak még soha sem volt. Ma már újra a fülészeten voltam Julival, megint középfüllgyulladása van. Már alig várom, hogy jobb idő legyen, hátha nem nyelnek be minden vacak náthásító, aztán továbbhúzódó kórságot...

És én még izgultam, hogy leesik/legurul az új ágyáról. Felébred, keres, lemászik, és valahol a lakásban rám lel, közben pedig reklamál, hogy nem talált maga mellett. A rácsosat egy pillanatig sem szerette, ezt meg első pillantástól kezdve igen. Most már csak ahhoz kéne hozzá szoknia, hogy anya helye apa mellett van egész éjszaka, nem pedig mellette. És ebben nem az van, hogy nem szeretem eléggé a gyerekeimet, és nem vagyok elég önzetlen, hanem egyszerűen az, hogy szeretek a férjemmel aludni...

Most, hogy tavasz van, Julit egyre jobban foglalkoztatja a nyaralás gondolata, sokszor beszél róla, milyen lesz majd. A fogmosás-lefekvés körüli hercehurca ma elég hangosan zajlott, mindkettő engem akart, mindkettő hangosan hisztizve bőgött. Gábor besokallt Juli fogmosása közben:

G: -Juli, anya nem tud most jönni, nem hallod, hogy bömböl Mári?

J: - DE anyát akarom! Anyával szeretnék fogat mosni!

G:- Juli fejezd be kérlek, gyorsan legyünk túl rajta, ott vár a gyerekben. (hatástalan) Juli akkor sem tud jönni, és kész! (belefáradva) Tudod, mit? Én nem megyek veletek nyaralni, nekem nincs szükségem erre az állandó vég nélküli ordításra és cirkuszra. Inkább itthon maradok, és pihenek.

J: -De legalább a csomagjainkat hozd le az autóhoz majd, jó?

Jó ez a sok eső. Végre funkcionálisan is lehet használni a gumicsizmákat. Nagy öröm ez a csajoknak.

Mostanában sokat járunk a kórházba Gábor anyukájához. Mivel a másodikon fekszik, liftezni szoktam a lányokkal, az is esemény:), nem szoktunk nagyon máshol. Lefelé jövet történt:

Zs: -Mári megnyomja a gombot, lemegyünk a földszintre, és irány haza, jó így?

J: -Nem jól mondod, a lentszintre kell menni.

Zs: -Lefelé kell mennünk, igaz, de annak az a neve, hogy földszint. Addig megyünk, míg arra a szintre nem érünk, ahol lábunk alatt a föld van, a talaj, a növények... Érted?

J: -Nem. (És csóválja a fejét.) Ez nincs jól így. Ha lemegyünk, miért az a neve, hogy fölszint? Az lentszint, anyi. A fölszint, ha a magasba megyünk.

Ezek után még egy darabig elemezgettük mit miért neveznek annak, aminek...

BBD: Live Each Season

Itt a tavasz, tudod-e?

leheletét érzed-e?

Virágszájjal rád nevet

virágszagú kikelet.

Rád füttyent egy bokorból,

füttyös madár torokból.

Rügyes ággal meglegyints

érzed, tavasz van megint.

(Gazdag Erzsi)

És igeen, már megint...
Elég lassan formálódik, de alakul... az angol felirat biztos nem kerül rá.

Blackbird Desings: Live Each Season

40 ct Zweigart Newcastle Natural

WDW és TGA fonalakkal

M: -Megyek Budája!-mondja kiskosárral a kezében.
J: -Hova mész, Mári?
M: -Budája!
J: -Miért mész oda?
M:-Vásájolni.
(És hogy miért? Hóc, hóc, katona... így megyünk fel Budára, a budai vásárba.)

Néhány hete lottózunk (ez túlzás, időnként veszünk, például, ha nem felejtjük el). Gábor lelkesen azt mondta, ha nyerünk, nem kell még szeptemberben visszamennem dolgozni. (Egyébként nagyon bírom benne, hogy elhiszi, hogy nyerni is fogunk. Én szkeptikus vagyok a nyerési esélyeinket tekintve.) Meg aztán jelen helyzet szerint előbb-utóbb költöznünk is kell. (Vettem hatos lottót is, ha már egyszer, nem igaz? Ott is csak ötöt ikszeltem be.:D Mondja is a boltos fiú: ha hattal próbálkoznék, több esélyem lenne a nyerésre. Én vigyorogva, na Csabi, milyen iagazd van, így valóban nem lesz házunk.) Ezen a héten lett is egy kettesünk. Ugyan sem a munka-, sem a házprojektet nem segíti a nyeremény, de azért elégedettek voltunk vele mindketten. Úgy sejtem, ezzel ki is merül a rutintalanok szerencséje, pedig most csakazértisalapon az egész nyereményt (ezer pénz) szerencsejátékra fogom költeni. Mert csakazértis.

Felszólít:
-Egyél még!
-Induljunk!
-Siessünk!
-Kerüld ki a kakit! Figyelj! (Na igen, útsporolósan füvön át vágtázunk az autóhoz reggelente, és persze kutyák is vágtáznak arrafelé figyelmetlen/lusta gazdáikkal.)

Követel:
- Másikat akarom!

Kérdez.
-Szia Juli! Aludtál?
-Még kérsz?
-Hol van?
-Ide tegyem?

Töltelékszavakat használ: Szerintem nagy. Gondolom, beteg.
Múlt és jelen időben beszél.
Megkülönböztetve és helyesen használja: nem, nincs, sincs...

A birtokos névmásokat és a személyjeleket pontosan alkalmazza. Több toldalékot is kapcsol a szótőhöz.

Az akarom helyett tudatosan használ időnként szeretnéket (ha kunyizni akar, a kis rafinált).

Több szavas (4-5) mondatokat könnyedén mond.

Legalább 10 dalt/mondókát tud, ha helyenként nem tud egy-egy szót, helyettesíti Márihalandzsával.

...

És mindezekkel együtt olyan, de olyan jól lehet vele már "beszélgetni"...:)

és ez mind-mind csak nekem érdekes igazán, tudom én:)

Mesét olvasunk...
-"Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?"
-Márika!- hangzik a felelet a szoba másik végéből.

BBD: Sarah Tobias

Beültettem kiskertemet a tavasszal,

Rózsa, szegfű, liliom és rezedával,

Ki is nyíltak egyenkint, el szeretném adni mind,

De most mindjár!

Én megveszem virágodat, ha eladod,

Ha jaz árát te magad is nem sokallod,

Versenyfutás az ára, fussunk egyet utána,

De most mindjár!

(magyar népdal)

Egy ideje kész van, csak valahogy sodródott.... Azóta már a keretezőnél várja sorsa jobbra fordulását. És tudom unalmas, de igen, ez is, már megint BBD, valahogy mostanában folyton egymásra találunk...

Blackbird Designs: Thank you, Sarah Tobias (Sarah Tobias)

40 ct Zweigart Newcastle (saját festés)

fonalak: WDW és Nina (szemre válogatva)

... és hosszú, nehéz napok óta először vagyunk nyugodtan és négyesben együtt itthon. És miközben Márit altatom a hálóban, jó dolog hallgatni a gyerekből (értsd: gyerekszobából) kihallatszó sikongatásokat, izgatott kurjongatásokat, párbeszédfoszlányokat, instrukciókat. Gábor a paraván mögött ücsörög, és báboznak. Én meg majdnem úgy szórakozom velük a "távolból", mit ők ketten együtt.

NEM VAGYOK rendes blogerina... azt veszem észre, egyre kevesebbet kommentelek, azt is meglehetősen hektikusan (pedig nézelődni nagyon szeretek, meg még egy csomó mást is a blogvilágban), rendetlen vagyok a díjakkal, jaj, nagyonis (pedig örülök nekik, innen is köszönöm azoknak a kedves embereknek, akik megtiszteltek/-nek vele, és kérem, ne-ne-ne neee haragudjanak...), nem gyűjtöm a rendszeres olvasókat (persze azért jólesik, ha valaki jelentkezik), nem teszem ki a blogra, és nem is csatlakozom, mégis kicsit szomorú lettem, mert valaki elment tőlem... Ráadásul ő több okból is kedves a szívemnek, és volt az első, aki bejelölte magát nálam...

Szóval akkor most hogy is van ez? Mit is akarok?

Készített Juli fészket a nyúlnak, és répát is tett bele, ha megéhezne, mire hozzánk ér... és tett még bele sok-sok ibolya virágot is, gondolom, előre megköszönve a meglepiket, amiket neki és Márinak szán. Így (is) készül. A nyúl meg jött, valóban éhes volt, örült az odakészített csemegének, jól befalta, a kosarat megpakolta, és tele hassal útra indult más fészkeket keresni. Csak sajnos PONT NEM láttuk...

Áldott húsvétot kívánok mindenkinek!

Juli: Nyuszi a fűben egy kosár tojással (és süt a nap)

Rügyfakadás

Szeretem és kész, csak így egyszerűen.

Egy kicsit a tavasz hírnöke számomra.

Brightneedle Designs: The Shaker Trees Sampler

40 ct Zweigart Newcastle (teával festve)

WDW, TGA fonalakkal

Tudod, van az a bizonyos perc minden este, amikor először leülsz úgy igazán, csak úgy, amolyan semmiresemgondolósan, és nagyon jól esik még a legjobb nap után is. Na, ez akkor van.

G: -Nem csinálsz egy kis gyümölcs salátát?

Zs: -Most? (Ez jelentené, hogy ne kelljen most. De nem jelenti.;))

G: - Hát csak láttam, van itthon hozzávaló... (Szóval már meg is nézte.:D)

Zs:- (Gyenge próbálkozás a lebeszélésre.) De alig 2 órája ettél 5 és fél tojásból (az egyik ikres volt) lecsót három zsemlével (!!!)... Nem lehetsz éhes.

G: -Hát csak úgy ennék egy kis nasit... De ha fáradt vagy, nem kell, értem ééééééén...

Na igen. Szóval ez az a perc este fél 10 után, mikor miközben a nasizni vágyó elmegy fürdeni, te kimész a konyhába gyümölcs salátát készíteni, hogy ő elégedett legyen, és érezhesse, hogy bizony a szerelem még mindig régi lángon ég. Hát így élünk.

-Anyi, míg beteg voltam, jött egy új kislány az oviba.
-Igen? De jó!
-De nem játszott vele senki, mert nem ismerték, úgyhogy én játszottam. Ő most a barátom.
- Az jó. Az nagyon jó.

Bár nem ide tartozik, de ha van kedvetek segíteni az unokatestvéremnek ennek a boldogságos kérdőívnek kitöltésében, azt nagyon megköszönné(m), mert 240-re van szüksége ...

Hajmosás közben:
-Anya, egészen a tüdőmig zaklatsz!

Napok óta pörögnek-forognak-ugrálnak-sikoltoznak-futkáronak-táncolnak-öltözködnek -énekelnek heves ráncigálások közepette. Azt hiszem, kijelenthetem, hogy csontjaik mélyére hatolva, génjeikbe is belopózva, és onnan mindenhová szétáradva megérkezett a tavasz ...

Inspiráló ajándékot kaptam...

Ritától...
Köszönöm szépen innen is! Nagyon örülök neki!

Így most már van egy igazi anya-lánya szettünk mamuszfronton...